Nyolcadik fejezet

 

LESZOKNI A DOHÁNYZÁSRÓL MOST!

 

Nyolcadik fejezet: Sikerült!

 

Elvonási tünetek

Az elvonási tünetek kínzó hatásairól szóló leírások és okfejtések a legtöbb esetben csak tévhiteken alapulnak. Elmondható, hogy általában minden valóságalapot nélkülöznek.

Sokszor üzleti érdekből elkövetett szándékos megtévesztések, félrevezetések, manipulációk állnak a háttérben. Az esetek többségében olyan, magukat szakembernek nevező szerencsevadászok igyekeznek megvezetni a dohányzó tömegeket, akik nem rendelkeznek tapasztalattal sem a dohányzást, sem pedig az arról való leszokást illetően.

Mindezek ellenére azt írják és mondják: „Tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy milyen módszerek segítik hatékonyan a leszokási szándékot, és hogyan kezelhetőek az elvonási tünetek”. Minden problémánkra kínálnak megoldást, természetesen akciós áron!

Bizonyára az említettek is közrejátszanak abban, hogy az elvonási tünetektől rettegnek leginkább a dohányzást elhagyni szándékozók. Pedig egyáltalán nincs mitől félnünk. Azt senki nem állítja, hogy az elvonási tünetek élvezetesek volnának.

Kíséreljük meg a helyén kezelni a dolgot. A nemkívánatos elvonási tünetek hatásait minimálisra csökkenthetjük azzal, hogy a görcsös akarással állítjuk szembe a nemdohányzóvá válásunkra vonatkozó belső bizonyosságot.

Mit jelent ez? Minél erőteljesebb és koncentráltabb a szándékunk, annál gyorsabban és könnyebben tudjuk megvalósítani célunkat.

Az, hogy leszokásunk folyamán valami kényelmetlenséget érzünk, nem annak a jele, hogy valami nincs rendben, hanem pont ellenkezőleg. Ez annak a jele, hogy nagyon is rendben van minden. A kényelmetlenség azt jelzi számunkra, hogy eddigi szokásunkat, a dohányzást már nem műveljük tovább. Törekedjünk önfejlődésre és fogadjuk el ezt a kényelmetlenséget.

A megvonási tünetek egyéb iránt azt is jelzik, hogy szervezetünk gyógyítja önmagát és igyekszik visszajuttatni minket abba az egészséges állapotba, amiben a dohányzás előtt voltunk.

Csakúgy, mint amikor testünk tiltakozott az első cigarettánál, ez a test most egy kicsit újból szenved. Mert minden erejével azon fáradozik, hogy eredeti működési terve szerint helyreállítsa önmagát, hogy a nikotin és a többi kémiai anyag nélkül egészségesen működhessen tovább.

Az úgynevezett megvonási tünetek a hirtelen leszokás esetén a legelviselhetőbbek. Aki ezeket a megvonási tüneteket érzékeli, joggal teheti fel a kérdést: vajon mennyi ideig tartanak?

A dohányzás abbahagyását követő huszonnégy óra elteltével a legrosszabb tüneteknek egy jelentős részét: az üresség, közömbösség érzetét, amikor sem lehangoltak, sem jókedvűek nem vagyunk, csak létezünk, már a hátunk mögött hagyhatjuk.

A cigaretta utáni vágyódásunk általában alkalmanként néhány pillanatig tart csupán, és utána elmúlik. A semmiből jön és gyorsan tovaszáll. Ne feledjük, minden átállás, minden régi beidegződés felszámolása bizonyos nehézségekkel együtt járó folyamat.

Vannak, akiknek a második nap a legnehezebb. Gyors hangulati változások léphetnek fel a korábbi dohányfogyasztás mértéke, a személyes hozzáállás és az élethelyzet függvényében. Az egyik pillanatban jól érezzük magunkat, a másikban pedig kevésbé, néhány perc elteltével aztán ismét helyreáll a közérzetünk. A hangulat gyors hullámzásai gyakoriak a dohányzás elhagyását követő napokban. Esetleg kisebb fáradtság, kimerültség, szétszórtság érzete is felléphet. A legszembetűnőbb talán, hogy a megszokottnál is lassabban telnek az órák. Semmi idegbaj, csak egy kis üresség.

De most már tudjuk, hogy helyes az irány, amit kijelöltünk magunknak. És tisztán látjuk azt is, hogy rendelkezünk az erővel, ami célba juttat minket.

Aztán a harmadik nap környékén a dolgok megváltozását élhetjük át. Saját tapasztalatom alapján állítom, hetvenkét óra elteltével sikerülhet túltennünk magunkat a valóban elvonási tüneteknek betudható nehézségeken. Ennek hatására tudatára ébredünk annak, hogy valóban sínen vagyunk. Szétárad bennünk az életöröm, amelyet már olyan régóta nem tapasztaltunk.

Az említett maximum háromnapos, intenzív elvonási tünetekkel teli időszak is alacsony ár azért a folyamatosan fennmaradó jó érzésért és boldogságért, amit nemdohányzóként megélhetünk.

Bár a legkellemetlenebb tünetek néhány napon belül elmúlnak, más jelentéktelennek mondható hatások még több héten át jelentkezhetnek, azt tudatván velünk, hogy valami igazán nagy folyamat játszódik le bennünk. Ilyen „mellékhatás”-ként elvétve előfordulhat még kisebb ingerlékenység.

A legtöbb esetben ezek a bennünket zavaró kellemetlennek nevezhető hatások is egy hónapon belül a semmivé válnak. A statisztikák azt jelzik, hogy nyolc hét elteltével mindenki túljut minden, még a legcsekélyebb elvonási tüneten is. Mindezek minimális „állapot-romlásnak” minősíthetők az egészségi „nyereséggel” szemben.

A megpróbáltató, nehéz időszak átvészeléséhez, és a lehetőségekhez mért jó közérzet fenntartása érdekében, fogadjunk meg pár baráti tanácsot.

Először is annyi folyadékot, lehetőleg vizet igyunk, amennyit csak tudunk. A kiszáradás több megvonási tünetet a szükségesnél is súlyosabbá tehet. Az optimális folyadék mennyiség segíti a szervezetet, hogy visszakerülhessen az egyensúlyi állapotba. Közben mellőzzük az alkoholfogyasztást, mert az alkohol gyengíti képességünket, hogy kitartsunk azon döntésünk mellett, hogy nem dohányzunk többé.

Felmérések szerint a rendszeres testmozgás elősegíti a dohányzásról való leszokás sikerét. Lehetőség szerint mozogjunk többet, mint szoktunk. Menjünk el otthonról, sétáljunk, kiránduljunk, közben élvezzük, ahogy a friss levegőnek már önmagában hangulatjavító hatása van.

Aludjunk annyit, amennyit csak megengedhetünk magunknak! A többletalvás jótékony hatása egész nap érezhető, mert befolyással van a központi idegrendszerre, ezáltal elviselhetőbbé válnak a megvonási tünetek. A több alvás által az idegrendszernek több lehetőséget biztosítunk arra, hogy ismét egyensúlyba kerüljön. A megfelelő mennyiségű pihenés roppant eredményes, hiszen minimálisra csökkenti a hangulati hullámzások kialakulását, és az érzékenységre, frusztrációra, vagy dühre való hajlamunkat.

A legfontosabb tennivalónk azonban, hogy arra ügyeljünk, hogy közvetlen környezetünkben sehol ne legyen cigaretta! Szabaduljunk meg dohányzókészletünktől. Lehetőség szerint ne a lakásunkban tárolt hulladék vederbe, hanem egy messzebb lévő közösségi kukába dobjuk ki. Sok ember nem teszi meg ezt a fontos lépést.

Meglátjuk, ahogy telnek a napok, azt tapasztalhatjuk, hogy minél inkább távolodunk a dohányzástól, annál kellemesebben telnek óráink.

Súlyprobléma nélkül

Ahogy dohányozni nem sorsszerű dolog, éppen úgy annak felhagyásával meghízni sem az.

A leszokni vágyók egyik nyomasztó aggodalma, hogy vajon nem fognak-e számottevő súlyfelesleget felszedni? Akik pedig már megpróbáltak leszokni, tudni vélik, hogy a dohányzásról való leszokás szükséges velejárója az elhízás. Ezért rögtön válaszolnak is: „Tudom, hogy el fogok hízni, mert akkor is ez történt velem, amikor korábban már megpróbáltam leszokni a dohányzásról”.

A cigaretta köztudottan csillapítja az éhségérzetet, és mintegy hat százalékkal fokozza az anyagcserét. Ez a magyarázata annak, hogy a dohányosok szervezete több kalóriát éget el, mint a nemdohányzóké. A dohányzás elhagyása valóban kedvezhet a súlygyarapodást előidéző tényezőknek. Egyes kimutatások szerint a nők átlagosan nyolc, míg a férfiak hét kilogrammot híznak. Más felmérések szerint azonban a leszokás utáni átlagos súlygyarapodás csupán két- három kilogramm.

Mindazon által a dohányzásról való leszokással párhuzamosan nem szükségszerű szigorú diétába kezdenünk. A kétfrontos harcot valószínűleg nem lehet megnyerni!

Ehelyett érdemes odafigyelnünk a következőkre: A nikotinéhség hihetetlenül hasonlít az ételéhség érzetére. Ezért is van, hogy sokan „pótszereket” használnak, amiktől pedig elhíznak. A folyamatos, az éhséghez kísértetiesen hasonlító érzés miatt neki állnak nassolni, mert azt hiszik, hogy éhesek.

Hogyan előzhetjük meg a jelentős testsúlynövekedést, illetve mit tegyünk, ha úgy érezzük, hogy muszáj valamit ennünk? Csak módszer és fegyelem kérdése, hogy a dohányzást evéssel helyettesítjük-e, vagy megpróbálunk kicsivel több odafigyeléssel jelentősebb súlygyarapodás nélkül leszokni a dohányzásról. Nem kell éheznünk, koplalnunk, még különösebben diétáznunk sem. Mindent ehetünk, amit szeretünk. A hangsúly a mennyiségen van.

Ha egyszerűen betartjuk a következő szabályokat, nem fogunk hízni egy grammot sem. Ezt megígérhetem! Ne próbáljunk nassolással csillapítani nikotinéhségünkön, mert az úgysem fog menni. Csak feleslegesen meghíznánk. Amellett, hogy egyetlen morzsát sem nassolunk, csak étkezési időben szabad ennünk. Valamint minden étkezést akkor kell abbahagynunk, amikor úgy érezzük, hogy már nem vagyunk éhesek, de még tudnánk enni. Sohasem szabad a teljes jóllakottság érzetéig ennünk. Ne aggódjunk, a „hamis éhségérzet” rövid időn belül megszűnik.

További jó tanács, hogy fokozzuk az energia-leadást. Mozogjunk rendszeresen. Egy kiadós séta naponta – lehetőleg kellemes környezetben – sokat lendít a dolgon. Ne használjunk liftet. Menjünk fel gyalog az emeletre. Ennek, az ideális testsúly megőrzésén túlmenően további jelentősége, hogy azt tapasztalhatjuk, napról napra kevésbé kapkodunk levegő után, és napról napra sokkal jobban bírjuk a fizikai megterhelést, mint amikor még dohányoztunk.

A testmozgás nemcsak a dohányzás utáni vágyódás kordában tartásában segít, de az anyagcserét is felgyorsítja. Ebből következik, hogy ugyanaz a testgyakorlás, ami segít a dohányzás elhagyásában, a fölösleges kilók felszámolásában is hasznunkra lehet.

Az eddigiekhez hozzá kell még tennünk, hogy a leszokás során esetleg felszedett nem minden túlsúly marad meg a volt dohányoson. A legtöbben le is adják a leszokás kezdeti stádiumában felszedett kilók nagy részét.

A legjobb hír pedig az, hogy a dohányzást elhagyók mintegy húsz százaléka egyáltalán nem hízik meg. Ők azok a milliók, akik tanúsíthatják, hogy súlytöbblet felszedése nélkül is abba lehet hagyni a dohányzást. Fontos még megjegyezni, hogy az anyagcsere a dohányzás elhagyásától számítva, várhatóan három hónap elteltével újra beáll, s ekkortól már nem kell tartanunk a súlygyarapodástól.

Soha többé!

Kevés olyan dolog van az életben, amiről önállóan dönthetünk, ami csak a mi sikerünk, és kizárólag csak a mi erőnket, illetve kitartásunkat bizonyítja. A dohányzásról való leszokásunk, a továbbiakban pedig dohányzástól való tartózkodásunk pont ilyen.

Fontos tisztában lennünk azzal a ténnyel, hogy már leszokott dohányzóként egyetlen cigaretta elszívásával ismét függősébe kerülhetünk. Ezért a továbbiakban soha ne gyújtsunk rá, még egyetlen szálra sem. Mindig emlékeztessük magunkat arra, hogy ha csak egy slukkot is megengedünk magunknak, minden erőfeszítésünk kárba vész.

Ezért ha mégis megkívánjuk a cigarettát, ne engedjünk a csábításnak. A kényszeres rágyújtási vágy hirtelen szokott jönni, de ugyanolyan gyorsan le is cseng. A semmiből jön és semmivé lesz. Életünk hátralevő részében egyetlenegy cigarettára sincsen már szükségünk.

„Úgy készülhetünk fel a legjobban a holnapra, ha tudatunkat derűssé és harmonikussá tesszük ma. Minden jó dolog ebből fog következni.” (Emmet Fox)

 

U.i.:

Kérem, írja meg nekem bátran véleményét és javaslatait. Bár elképzelhető, hogy minden igyekezetem ellenére nem tudok minden hozzászólásra azonnal válaszolni, nagyra értékelem a visszajelzését.

 

Horváth Tamás

Budapest, 2009

Copyright © 2009 Horváth Tamás

 

Minden jog fenntartva/ All rights reserved

 

A kiadvány szerzői jogi védelem alatt áll. 

A könyv a kiadó írásos jóváhagyása nélkül sem egészben, sem részleteiben nem sokszorosítható, 

vagy közölhető, semmilyen formában és értelemben, elektronikus, vagy mechanikus módon, 

beleértve a nyilvános előadást, vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, fénymásolást, 

vagy az információrögzítés bármely formáját.

 

ISBN 978-963-06-7673-1