Negyedik fejezet

 

LESZOKNI A DOHÁNYZÁSRÓL MOST!

 

Negyedik fejezet: A dolgok megfordulnak

 

Próbálkozások

Külföldi és hazai felmérések egyaránt azt bizonyítják, hogy a dohányzó emberek több mint a fele szeretné abbahagyni a dohányzást. A leszokni szándékozók egy része tesz is valamit a leszokás érdekében. A többség azonban még csak el sem jut odáig, hogy tényleges erőfeszítést tegyen a sikerért, noha ők is szeretnének leszokni!

Amennyiben mi is évek óta csak ábrándozunk arról, hogy milyen jó lenne leszoknunk a cigarettáról, ám ennél sokkal tovább még sohasem jutottunk, felvetődhet a kérdés, miért van ez így?

A válasz egyszerű: Minduntalan kedvezőbb pillanatra várunk, ezért sohasem teszünk egyetlen lépést sem. A halogatás alapja: „Még nem állunk készen a feladatra.” Ezért mindig elnapoljuk, kitoljuk egy távolabbi időpontba, vagy valamilyen körülmény bekövetkeztéhez kötjük, hogy nem gyújtunk rá többé. Sohasem érezzük magunkat teljesen felkészültnek. Mindig kitalálunk valamit, hogy most miért nem jók a körülmények, és hogy holnapután miért lesz optimálisabb a helyzetünk arra, hogy sikeresen végrehajthassuk elképzelésünket. Ha azonban mindig elhalasztjuk a dolgot, azzal úgy döntünk, hogy továbbra is dohányozni fogunk.

A leszokni vágyóknak a kilencvenkilenc százaléka mire gondol egyfolytában? A cigarettára! Ha arra koncentrálunk, hogy nem szabad rágyújtanunk, akkor pontosan az fog történni, amit nem szeretnénk. Rágyújtunk. Az egyszer már leszokott emberek jelentős része azért csábul vissza, mert nem talál örömöt a leszokás folyamatában. Ők úgy gondolják, hogy a leszokásban nincsen semmi azonnali öröm az élet nehéz pillanataira, ezért inkább visszaszoknak.

Ha kételkedünk önmagunkban, eluralkodik rajtunk a bizonytalanság, ami bénultságot okoz. A félelem, az aggodalom elvonja energiánkat, tovább szűkítve lehetőségünket. Bizonytalanságunk a sikerünk útjában áll, amikor halogatásba bénít bennünket. Az ilyenfajta zavarodottságot követi az „Édes istenem, sohasem tudok leszokni a dohányzásról. Nekem úgysem sikerül.” beletörődés. Amit talán egy szál cigaretta gyors elszívásával még meg is erősítünk. Borzasztóan kellemetlen.

A „nem tudom”, a „talán”, az „esetleg” érzéseink nincsenek összhangban eredeti szándékunkkal. A „kellene” sem.

Azzal pedig, hogy megpróbáljuk a dolgot erőltetni, nem érünk el semmit. Kényszerítjük agyunkat és testünket. Közben egy erős, kínzó gyötrelem tör a felszínre, és végül a hatalmába kerít bennünket. Csak kínozzuk magunkat és az eredményesség lehetősége is tovaszáll. Közben micsoda árat fizetünk mindezért? Összeveszünk mindenkivel a környezetünkben. Családunk menekül előlünk. És jó néhány kudarc, sikertelen leszokási kísérlet után azt mondjuk: „A fenébe, ez is pont azt bizonyítja, hogy ennek az egésznek nincs értelme.”

Mindent elkövetünk, hogy megtaláljuk a magyarázatot, miért nem sikerült leszoknunk a dohányzásról, annak ellenére, hogy mi mindent megtettünk. Ezért aztán kitaláljuk, hogy a hiba rajtunk kívülálló körülményekben van, a házastársunkban, a környezetünkben, a főnökünkben, a gazdasági helyzetben, a fizikai- szellemi terheltségünkben. A világon minden mást hibáztatunk ilyen esetben, de önmagunkat, saját érzéseinket sohasem. Majd úgy érvelünk magunkban, hogy végül is élvezzük a dohányzást, és várunk még a leszokással, amíg idősebbek leszünk, vagy amíg jelentős egészségügyi problémáink támadnak.

Ha pedig már egyszer mégis sikerült kiszabadulnunk a dohányzás szorításából, de hosszabb rövidebb dohányzásmentes időszak után mégiscsak visszaszoktunk, akkor azt gondolhatjuk: „Aki egyszer dohányos volt, az mindig dohányos marad. Soha sem lehetünk már teljesen szabadok, mert ha egyszer le is szokunk, bármikor megkívánhatunk egy szál cigarettát… és akkor vége lenne…, megint Ő győzne… és minden kezdődnek elölről…”

Ha úgy gondolunk a dohányzásra, mint amit nem tudunk kezelni, akkor nincs is mit kezdenünk vele, beletörődtünk. Az önkéntes rabságot is vállalva megadjuk magunkat.Úgy gondoljuk, el kell fogadnunk, együtt kell vele élnünk. Ha tetszik nekünk, ha nem, semmit sem tehetünk ellene. Ez azt jelenti, hogy elvágjuk magunkat az élettől. Hát nem elragadó?  Életben vagyunk, de nem élünk. Talán egészen mostanáig így tengettük életünket.

Ha pedig nekünk szegezik a kérdést: „Tudjuk-e mennyi a várható élettartama egy dohányosnak?” Legtöbbször azt válaszoljuk: „Valamitől úgyis meg kell halni, ha nem a dohányzástól, akkor valami mástól.”

Az egyszer már leszokott dohányosok egy jelentős része átlagosan hat hónap elteltével ismét a „szerhez” nyúl. Sokan pedig, akik már régóta nemdohányzók azt mondják, hogy évek, sőt évtizedek múltán is képesek kívánni a cigarettát. Nézetem szerint az ilyen ember még nem szokott le a dohányzásról, csak szünetelteti azt. Mert ha valóban leszokunk a dohányzásról, soha többé nem kívánjuk a cigarettát, hiszen már nincs miért rágyújtanunk. Sőt, a már gyökeresen megváltozott szemléletünk és életvitelünk nem is engedné meg, hogy rágyújtsunk, még ha annak halovány szándéka fel is merülne bennünk.

Lehet, hogy eddigi kísérleteink, melyekkel a dohányzásról próbáltunk leszokni, nem arattak nagy sikert, s nem értük el célunkat. Létfontosságú, hogy meg tudjuk változtatni ezeket a dolgokat. Fel kell, hogy ismerjük, hogy ugyanaz az erőbevetés, amely eddig a sikertelenséghez vezetett, arra is képessé tehet bennünket, hogy eljussunk a sikerhez. Nem kell több egy kis tudatosságnál, és a dohányzás többé már nem lesz képes foglyul ejteni bennünket.

Miért érdemes abbahagyni?

A feltett kérdést nagyon egyszerűen és röviden meg lehetne válaszolni: Azért, hogy tovább éljünk, és amíg élünk, sokkal, de sokkal jobban érezzük magunkat, mint amíg dohányoztunk.

Ezt azonban nem lehet és nem szabad ennyivel elintézni, mert a könyvnek ez a része hivatott az olvasót felrázni a dohányzás rémálmából, és rámutatni arra a tengernyi jótékony következményre, amivel a nemdohányzó életvitel kecsegtet.

Annak ellenére, hogy dohányzásról történő leszokás folyamata rendkívül egyszerű, megvalósítása azért tűnik szinte lehetetlennek, mert idegen tőlünk. Először is valószínűtlennek tűnhet számunkra, hogy pikk-pakk leszokhatunk a dohányzásról.

Annak a ténynek a megértése, hogy eddig is birtokunkban volt és rendelkezésünkre állt minden, aminek segítségével szándékunkat sikerrel véghezvihetjük, már nem várat sokat magára. A hajlandóságunk megvan, a tudásunk pedig hamarosan meg lesz, hogy éljünk a lehetőséggel.

Ha már felismertük, hogy a dohányzás megcsapolja energiánkat és magabiztosságunkat, valamint beláttuk, hogy a dohányzás okozta körülményeink kedvezőtlenek számunkra, akkor képesek vagyunk elmozdulni a holtpontról. Vallom, hogy megvan az adottságunk, hogy úgy intézzük életünket, hogy az nekünk jó legyen. Már nem fontos a múlt. Vége a hibás beállítottságunknak. Életünk minősége mindörökre a saját választásunk.

Nemdohányzóvá válásunk motivációi ezernyi módon törhetnek felszínre. Számos oka lehet annak, hogy elhatározzuk, leszokunk a dohányzásról. Kívülállók nem mondhatják meg nekünk, mert nem képesek rá, hogy miért is kellene felhagynunk szenvedélyünkkel.

Amikor felébred bennünk önmagunk tökéletesítésének vágya, megtaláljuk, hogyan győzhetjük le a dohányzást. És ha az sikerül, a világ is szebbik arcát mutatja felénk.

Ha már úgy gondoljuk, hogy le kellene szoknunk a dohányzásról, kérdezzük meg magunktól: „Miért tennénk azt?” és „Hogyan tudnánk véghezvinni?”, illetve „Mit szeretnénk elérni vele?, esetleg „Nagyobb jólétre vágyunk? Több lendületet szeretnénk vinni az életünkbe? Jobb egészséget akarunk? Több boldogságot?” Mitől repesne a szívünk?

Az igazán fontos okokat nekünk kell megtalálnunk önmagunk számára. Az alábbiakban természetesen a teljesség igénye nélkül, felsorolok néhány lehetséges okot, melyek segítségével sikeres nemdohányzóvá válhatunk.

-          Nem áll szándékomban, hogy egy magam faragta kereszten kínozzam tovább önmagam.

-          Annyi pénzt is megtakaríthatok, hogy valóra válthatom régóta dédelgetett legkedvesebb vágyamat.

-          Óvni szeretném gyermekeim és a párom egészségét.

-          Nem nyaggatnának tovább, hogy szokjak le a dohányzásról.

-          Példát akarok mutatni a gyermekeimnek.

-          Meg akarom őrizni a férfiasságomat.

-          El akarom kerülni a tüdőrákot és más szörnyű tüdőbetegséget.

-          Meg akarom élni unokáim, dédunokáim születését.

-          Meg akarom takarítani azt az időt, amit cigarettázással töltök.

-          Kevesebb ráncot szeretnék, szebbnek és fiatalabbnak akarom érezni magamat.

Találjuk meg, és lendítsük mozgásba azokat az okokat, melyek megvalósíthatják célunkat, hogy nemdohányzók legyünk. Elég pár megfelelő okot megtalálnunk, az eredmény pedig jön magától.

A leszokásunk csodálatos mivolta valójában nem ezekben az okokban rejlik, hanem abban az erőben, amit ezek az okok kiváltanak belőlünk. Segíthet, ha életünk bizonyos meghatározott területeire gondolunk. Ne feledjük, azoknak az embereknek van a legnagyobb esélyük a sikerre, akik beleszeretnek a leszokás folyamatába. Szeressünk bele az okokba! Azzal, hogy beleszeretünk az okokba, a legkisebb ellenállás útjára lépünk, és nem kell erőszakot elkövetnünk magunkon.

Még csak motiválnunk sem kell magunkat. A kívánt eredmény magától bekövetkezik. A legnagyobb ajándék, amit magunknak adhatunk, a nem dohányzás pillanatának élvezete. Amikor elérjük ezt a pontot, leszokásunk valóra válásának folyamata a világ legtermészetesebb dolgának fog tűnni számunkra.

Koncentráljunk saját motivációs tényezőinkre, és éljünk ezek szerint, míg el nem érjük célunkat, és véglegesen le nem szokunk a dohányzásról. Minél erőteljesebb és koncentráltabb a szándékunk, annál gyorsabban és könnyebben fog megvalósulni, hogy nemdohányzók legyünk. Irányítsuk magunkat tudatosan célunk felé azáltal, hogy felvállaljuk saját nemdohányzó életünk megteremtésének felelősségét.

Tehát összpontosítsunk arra, mit akarunk elérni azzal, hogy leszokunk a dohányzásról, és éljük át a megvalósulással kapcsolatos érzéseket. Ugyanis ez a sikeres leszokás egyik titka, ami általában hiányzik minden általam ismert leszoktató kezelésből, technikából és programból.

Ha úgy akarjuk, akkor hamarosan a bennünk és az életünkben történő változások túlszárnyalják mindazt, amiről kezdetben álmodtunk.

Az a vicc az egészben, hogy ha meg van a megfelelő elhatározás, meggyőztük magunkat és el is hisszük, hogy megéri leszokni, akkor nem nehéz. Egyáltalán nem.

A felismerés kulcsa

A dohányzás teljesen ellentétben áll természetes, örömteli állapotunkkal. Megrabolja vágyott és megérdemelt egészségünket, lelki békénket, örömünket, és anyagi biztonságunkat.

A rajtunk eluralkodó szorongás és félelem megcsapolja az energiánkat, és blokkolja kreativitásunkat. Sokszor lehangoltak, fásultak vagyunk. Ez egyfajta közömbös, semmilyen érzelmi állapot, melyben csak félgőzzel döcögünk. Sem földobottak, sem lehangoltak nem vagyunk. Ezért aztán ritkán érezzük magunkat feltöltődve. Nem vagyunk rá képesek. Addig nem, míg a dohányfüggőségben fuldoklunk és azt gondoljuk, hogy ez a normális.

Talán évek óta gondolunk arra, évek óta vágyunk rá, igaz csak hébe-hóba, hogy le kellene szoknunk a dohányzásról, mégis még mindig dohányzunk. Elmondom miért. Ahelyett, hogy fellelkesednénk a dolgon, egy csomó félelem okozta rossz érzés lesz úrrá rajtunk. A lényünk mélyén meglapuló félelem nem támogatja szándékunkat. Nem akarja a jót, veszélyezteti és szabotálja vállalkozásunkat. Ezért legtöbbször reflexszerűen azt mondjuk: Felejtsük el!

Szabaduljunk hát meg végre e félelem által belénk ivódott áporodott energiától, s máris abba az irányba fordulhatunk, ami jobban szolgál minket, és több örömöt hoz életünkben. A végső döntés arra vonatkozólag, hogyan éljük napjainkat, éveinket, életünket, a saját kezünkben van. Ne úgy fogjuk fel a dohányzást, mint amibe bele kellene nyugodnunk. Semmi sincs kőbe vésve. Együtt is élhetünk a dohányzással, vagy akár le is szokhatunk róla és jól érezhetjük magunkat.

Minél inkább szinkronban vagyunk eredeti energiánkkal, annál jobban érezzük magunkat. Minél kevésbé kerülünk szinkronba vele, annál rosszabbul érezzük magunkat. Más szóval, a harmónia természetes, de a dohányosok számára nem normális állapot. Régi beidegződéseink miatt számunkra az tűnik normális állapotnak, ami természetellenes, és szomorú.

Minden dohányos szenved a dohányzás legsúlyosabb „mellékhatásától” a bűntudattól, melyet az a tény táplál, hogy a dohányzás ellentéte természetes létünkkel. Ha leszokunk a cigarettáról, eltűnik a bűntudat, energikusabbak leszünk és növekszik teljesítményünk.

Nem kell a jövőre várnunk azt gondolván, majd ha mások lesznek a körülmények, megpróbáljuk. Minden bizonnyal csábító azt mondani: „Majd ha kevesebb lesz a dolgom…” „Majd ha nyaralunk…” „Szilveszterkor majd megfogadjuk…”, „Majd az új munkahely hatására…”. A körülményekre való hivatkozással nem érünk el semmit.  Az ilyen esetekből mindig csak majd lesz. Sokan az örökkévalóságig halogatják a leszokást, és nem értik, mitől olyan az életük, amilyen.

Tegyük meg most, amit elmulasztottunk eddig, hogy ne kelljen holnap sajnálnunk azt, amit nem tettünk meg ma. Miért a körülmények megváltozásától várnánk a megoldást? Hiszen akkor érezzük igazán jól magunkat, ha mi választunk, és mi döntünk.

Hagyjunk fel a mentségek, a kifogások keresésével, és meglátjuk, életünk magasba ível. Senki, és semmilyen külső körülmény nem segíthet nekünk. Igaz nem is kényszeríthet, vagy korlátozhat.

Dohányosként tisztában vagyunk saját felelősségünkkel környezetünk, családunk, önmagunk hosszú távú boldogságát, és boldogulását illetően. Ezzel egyidejűleg tudatában vagyunk annak is, hogy dohányos mivoltunk hátráltatja azt a szándékunkat, hogy optimális feltételt legyünk képesek biztosítani a már említett kívánalmak teljesüléséhez. Ezek a tények bűntudatot váltanak ki bennünk. A bűntudat pedig félelmeket generál. A félelem a lehető legkártékonyabb látogató. A szomorúság, betegség, gyötrelem, kudarc és nélkülözés jár nyomában. Pedig félelmeink általában a minden alapot nélkülöző hamis látszatokból fakadnak.

Nem kell félnünk semmitől, mert magunkban hordozzuk azt az erőt, mellyel úrrá lehetünk a dohányzás örvényén, és mindent megváltoztathatunk. Tudatosuljon bennünk, hogy ha nemdohányzók szeretnénk lenni, azok lehetünk. Tegyünk azért, hogy ez a fajta szabadság ne csak vágyálom maradjon, hanem életünk részévé válhasson!

Ha gyengék vagyunk, és ezért folyton azt mondogatjuk magunkban: „Úgysem bírjuk ki”, akkor az úgy is lesz. Majd ha komolyan vesszük célunkat, és egy kis önfegyelemmel, valamint akaraterővel is készek vagyunk felvértezni magunkat, akkor senki és semmi nem állhat utunkba.

A könyvben leírtak alkalmazásának elsajátítása mély, jelentőségteljes folyamattá válhat, melynek során gyakran felfedezzük, miképpen tartottuk vissza eddig saját magunkat, hogyan akadályoztak meg minket félelmeink, hiedelmeink és tévhiteink abban, hogy már jóval korábban felhagyjunk szenvedélyünkkel.

Most az a legfontosabb, hogy megtanuljuk úgy használni az olvasott ismereteket, hogy azok igazán javunkra váljanak, és segítsenek pozitív változásokat előidézni életünkben.

De vigyázat! A túlzott akarás is csapdába kergethet minket. Ezért hagyjunk fel azzal, hogy fejjel rohanjunk a falnak. A kényszeres változtatás kísérlete mindig helytelen. A dohányzás problémája nem oldódik meg azzal, hogy akarjuk a változást.

A kényszer által befektetett energia, amit arra fordítunk, hogy elérjük célunkat, csak akadályt jelent a célunk elérésének útján. Minél több akarati erőmutatványra vállalkozunk, az annál távolabb fog tartani minket célunktól. A sok energia, akarat, küzdelem csak állandósítja azt, amitől szabadulni akarunk. Hiábavaló vállalkozás, amivel éppen a kívánttal ellenkező eredményt érünk el.

Ha a leszokást úgy akarjuk kierőszakolni magunkból, akkor nem bízunk saját magunkban. Minden erőlködés csak a félelem és az aggodalom következménye. Az aggodalom annyit tesz, mint abban hinni, hogy nem vagyunk képesek arra, hogy le szokjunk a cigarettáról.

Ha úgy érezzük, hogy erőltetjük a dolgot, hagyjuk abba. Csak akkor csináljuk tovább, ha felszabadultnak, nyitottnak és erősnek érezzük magunkat. Ha igazán van „kedvünk” hozzá.

Mert az önmagunk túlzott kényszerítése, az önsanyargatással elért siker nagyon törékeny valami. Az így elért sikerért óriási árat fizetünk, amit leginkább szenvedésünk mértékével fejezhetünk ki.

Ha azért akarunk nemdohányzók lenni, mert szeretnénk elérni a vele együtt járó jó dolgokat, életünket a béke és harmónia jellemzi. De ha azért akarunk nemdohányzók lenni, mert a dohányzást, mint nemkívánatos rosszat gyűlöljük, leszokásunk a harc színtere lesz, amivel ezernyi kínszenvedést zúdíthatunk saját fejünkre. Rá kell vennünk magunkat, hogy az öröm érzését tanuljuk meg és ne a küzdelemét. Vagyis ne azzal törődjünk, amit nem akarunk, hanem arra figyeljünk, amit szeretnénk. Hogy győztesen kerüljünk ki a kalandból, a leszokás kedvező aspektusaira kell összpontosítanunk.

Most már egy új utazásban veszünk részt, ahol többé már nem vagyunk kiszolgáltatva a dohányzás uralmának. Legfőképp az motiváljon bennünket, hogy egy új életmód is kezdetét veszi. Ez a magatartás aztán önmagunkban fog változást eredményezni, ami pedig megszünteti a cigaretta utáni vágyódást.

A változás folyamata tehát nemcsak a felszínen kell, hogy létre jöjjön, mert az nem elég. A változásnak magába kell foglalnia azt, hogy megváltoztatjuk az élettel kapcsolatos legmélyebb, legalapvetőbb hozzáállásunkat.

Legyünk tisztában azzal, hogy a legnagyobb mértékben alkalmasak vagyunk a kihívásnak megfelelni. Megérdemeljük a sikert. Nehéz? Nem gondolom. Meglehet csinálni? Csak el kell határozni. Azt követően pedig szánjuk rá magunkat a cselekvésre, és erős érzelmi töltöttséggel a kellemes oldalra fókuszáljunk. És a dohányzás nem kerül többé életünk középpontjába.

Jól érezzük magunkat, mikor olyan dolgokra gondolunk, melyek örömmel járnak, mint például jókedv, nagyrabecsülés, büszkeség. Mert mindazok a dolgok, amelyek melegséggel töltenek el bennünket a leghatározottabban a mi természetes állapotunk. Ezért van az, hogy olyan jó érzés jót érezni.

Hogy jól érezzük magunkat, mindannyiunkban bennünk van. Csak oda kell figyelni és megtaláljuk az utat. Mert amikor jó érzéseink vannak, harmóniában vagyunk eredeti szándékunkkal, hogy boldogok legyünk. Tehát jó nyomon vagyunk valami felé, amire vágyunk. Ha már tudjuk, hogy jó úton haladunk, már az is örömmel tölt el bennünket.

Ha követjük belső késztetésünket, eredeti szándékunkat, mert hiszünk benne, akkor jól érezzük magunkat. Próbáljuk csak ki.

Fordítsuk figyelmünket a csupa nagybetűs életre, és minden pillanatban fedezzük fel annak szépségét.

Ha megengedjük magunknak, hogy a várakozás izgalmát érezzük, amikor a nemdohányzó jövőnkre gondolunk, és kitartunk amellett, hogy a dolgok most már jó irányba változnak, el is érjük célunkat.

Ne törődjünk azzal, hogy most még pont az ellenkezője van. Az érzéseink majd beteljesítik vágyunkat.

Ha tényleg eldöntöttük, hogy le akarunk szokni a dohányzásról, kezdjük el jól érezni magunkat, aztán meglátjuk mi történik.

Azért határoztam el, hogy megírom ezt a könyvet, mert úgy tűnt, ez a legjobb módja annak, hogy megoszthassam másokkal azt a sok csodálatos dolgot, melyeket megtapasztaltam, és melyek annyira elmélyítették a nemdohányzó életvitel nagyszerűségébe vetett hitemet.

Tartsunk most az eddigieknél kicsit hosszabb szünetet, és gondolkodjunk el az olvasottakon. Ne kapkodjunk, ha szükségét érezzük, olvassuk át újra, akár többször is az eddigieket.

 

Horváth Tamás

Budapest, 2009

Copyright © 2009 Horváth Tamás

 

Minden jog fenntartva/ All rights reserved

 

A kiadvány szerzői jogi védelem alatt áll. 

A könyv a kiadó írásos jóváhagyása nélkül sem egészben, sem részleteiben nem sokszorosítható, 

vagy közölhető, semmilyen formában és értelemben, elektronikus, vagy mechanikus módon, 

beleértve a nyilvános előadást, vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, fénymásolást, 

vagy az információrögzítés bármely formáját.

 

ISBN 978-963-06-7673-1