Második fejezet

 

LESZOKNI  A  DOHÁNYZÁSRÓL  MOST!

 

Második fejezet: Ez így nem jó

Drága mulatság

A pénz jelentős tényező életünkben, ezért az egyik legfontosabb motiváció lehet a dohányzásról való leszokást illetően. Nagymértékben segíthet a szükséges folyamat kiváltásában. Az emberek világszerte rettegnek a pénzhiánytól. Jólétre és anyagi biztonságra vágyakoznak.

Akár csomagban vásároljuk, akár magunk sodorjuk, a cigaretta így is, úgy is drága dolog. Mennyibe kerül pontosan a dohányzás? Végig gondoltuk-e már, hogy mennyi pénzt költünk cigarettára? Kiszámoltuk-e már, hogy az elmúlt héten, az elmúlt hónapban, az elmúlt évben esetleg évtizedekben mennyi pénzt füstöltünk el a semmibe? Tisztába vagyunk-e azzal, hogy mennyi úgynevezett „járulékos” költséget fizettünk meg eddig is a szenvedélyünknek köszönhetően.

Lehet, hogy futottunk már pár kört ebben a témában, de minden bizonnyal csak felszínesen foglalkoztunk a kérdéssel. Ugyanis az erősen függő dohányos embert köztudottan nem nagyon érdekli, mennyibe kerül a cigaretta.

Persze bosszankodunk, hogy miért ilyen drága, mert miért ilyen magas az árába beépített jövedéki adó mértéke, de alapvetően csak az foglalkoztat minket, hogy holnap is meg tudjuk vásárolni napi adagunkat. Inkább nem eszünk, hogy a cigaretta árát megspóroljuk a hasunkon, de szenvedélyünkről nem vagyunk hajlandóak lemondani. Olvassunk tovább figyelmesen.

Most nézzük meg a dohányzás közvetlen és könnyen kiszámítható költségeit. Ehhez saját tapasztalataimat vettem alapul. Átlagosan kettő doboz cigarettával számolva, ötszáz forintos egységár mellett a dohányzás ezer forintba kerül naponta. Tehát esetemben a cigaretta költsége hetente kettőezer, havonta pedig nagyjából harmincezer forint.

Mindezt tovább folytatva könnyedén megállapíthatjuk, hogy a cigaretta éves szinten átlagosan potom háromszázhatvanezer forinttal rövidített meg. Mivel a dohányzás velejárója az állandó migrén volt, ezért rengeteg pénz, éves szinten mintegy negyvenezer forintot költöttem fájdalomcsillapítókra is.

A fentiek alapján megállapítható, hogy esetemben a dohányzás effektív költsége négyszázezer forintra tehető. Mindezek ismeretében arra a következtetésre juthatunk, hogy a dohányzással töltött huszonöt évem alatt reálértéken számolva összesen tízmillió forintot „eresztettem szélnek”.

Most felkiálthat kedves olvasó, hogy ez csalás és nem igaz, mert huszonöt évvel ezelőtt nem is ennyibe került a cigaretta. Önnek ebben igaza is van, de én sem számoltam a kamatokat.

Azonban a dohányzás még ennél is többe kerülhet. A családi kasszát jelentősen megterhelik a dohányosok esetében nagyobb gyakorisággal előforduló megbetegedések, amelyeknek természetesen nem csak pénzügyi, hanem érzelmi terhei is vannak. A dohányzás okozta betegségek rendkívül magas egészségügyi kiadásokat jelentenek és ezért fent áll annak a veszélye, hogy a dohányzás rövid idő alatt adósságba sodorhatja a dohányzót és családját.

Egy biztos, hogy egyébként is sok káros hatás ér minket életünk során. Semmi szükségünk arra, hogy azért fizessünk még több száz forintot naponta, hogy gyorsabban haljunk meg, mint kellene.

„A dohányzás egy előzetes fizetési szerződés.  Azok, akik dohányoznak, nem most fizetnek, csak harminc- negyven évvel később, amikor megromlik az egészségük és rákos, légzőszervi, vagy szív- érrendszeri betegekké válnak. Két dohányzó közül egyik életével fizet!”
(Lee Jong-Wook)

 

Súlyos következmények

A különböző vizsgálatok és a tapasztalatok azt mutatják, hogy felesleges taglalni a nikotin veszélyeit és a dohányzás egészségre ártalmas voltát, mert a dohányosok többnyire tagadják a szenvedélyük és a betegségek közötti szoros kapcsolatot.

Tisztában vagyok azzal, hogy kár lenne ilyesmivel untatnom és bosszantanom Önt kedves olvasóm. A dohányzással szembeni „általános” érveket mindenki betéve tudja. Mégis, a kívánt eredmény elérésének érdekében arra kérem, hogy különösen nagy figyelemmel olvassa az alábbi sorokat.

A tüdőrák-halálozás kilencven százalékáért, az összes rákhalálozás negyven százalékáért, az idült légúti betegségek miatt bekövetkező halálozás nyolcvan százalékáért, a szív-és érrendszeri halálozás húsz százalékáért egyértelműen a dohányzás okolható. A világstatisztikai adatok alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy naponta mintegy nyolcvan, évente pedig csaknem huszonnyolcezer olyan embert veszítünk el Magyarországon, akiknek a halála szoros összefüggésbe hozható a dohányzással. A dohányzás következményeként tizenkilenc percenként meghal egy ember!

A dohányzás pusztító hatásáról szóló statisztikák súlyos tényként állnak előttünk. Az adatok ellentmondásmentesek. A dohányzás következményei rémisztőek.  Egyértelmű tehát, hogy a cigaretta csak betegséget, szenvedést és pusztulást okoz.

Nemdohányzónak lenni a leghatékonyabb módja, hogy mindezeket megelőzzük. Ha dohányzunk, de szeretjük az életet és élni is akarunk, a leges-legjobb döntés, amit meghozhatunk az, hogy minél hamarabb leszokunk a cigarettáról. Mert környezetünk és saját egészségünk megóvása érdekében is ez az egyetlen megoldás!

Milyen figyelmeztető jelzés a dohányzás miatt fiatalon agyvérzést kapni? Milyen tragédia a dohányzás következtében hatvanas éveink elején meghalni és megrövidülni tizenöt-húsz nyugdíjas évvel! Pedig egyáltalán nem szükségszerű, hogy hosszú rokkantság, vagy korai elhalálozás legyen az osztályrészünk.

„Orvos vagyok. Hiszek a tudományban és a bizonyítékokban.
Kijelentem: A dohányzás gyilkos!”
(Gro Harlem Brundtland)

 

Hol lakik a boldogság?

Nem vitás tehát, hogy a dohányzás életveszélyes tevékenység. Még oldalakon keresztül dokumentálhatnám az élet minőségének dohányzás általi romlását. Például előhozakodhatnék a rákbetegség okozta szenvedéssel és azzal, hogyha sikerül is egy dohányzással összefüggő betegségből meggyógyulni, a lelki és pszichikai megpróbáltatások nem múlnak el nyom nélkül.

Ugyancsak részletesen elemezhetném a dohányzás miatti szív-vagy agyinfarktus okozta megrokkanást, ami ugyan nem halálos, de szörnyű következményekkel járhat. Mindezek tetejében ott lehet az a rettenetes szenvedés, amit a dohányzás a dohányossal együtt élő gyermekek számára jelenthet.

Egy rendszeresen dohányzó negyven éves ember testi funkciói olyanok, mint egy soha nem dohányzó ötven éves emberé. A dohányos ilyen értelemben tulajdonképpen tíz évvel idősebb, mint életkora. Hangsúlyozom, hogy ez csak az életfunkciókra vonatkozó adat.

Az általános közérzet és vitalitás tekintetében viszont a dohányos legalább tizenöt évvel idősebb koránál. A dohányzás miatt meghalt ismerőseink esetében gyakran elfelejtjük, hogy mi okozta a betegségüket. Tény, hogy a dohányosok kétharmada a nyugdíjas kor előtt meghal.

Ha „csak” ennyi lenne a dohányzás összes káros hatása, ennek már önmagában is elég motiváló erőnek kellene lennie ahhoz, hogy a dohányos ember azonnal felhagyjon szenvedélyével.

Ismerjük fel végre, hogy életünk olyan, amilyenné mi magunk tesszük. És hogy milyen az életünk minősége, az jórészt önbecsülésünkön múlik. Ami pedig életünk során történik velünk, az rendszerint önmagunkkal szemben támasztott elvárásaink visszaigazolása.

Dohányosként többnyire alacsony önértékelésben és bizalomhiányban szenvedünk. Ezért nem is bízunk egy minden tekintetben jobb élet elérhetőségében.

Amíg dohányosok vagyunk, addig agyunk folyton boldogtalanságot kreál. Ha jól figyelünk, rájövünk, hogy mi okozza ezt a boldogtalanságot. Nem más, mint a túlzott ragaszkodásunk a dohányzáshoz.

Ez a ragaszkodás viszont nem valami megváltoztathatatlan tény. Csak elképzelés, fantázia, amely programozás által került oda. Érzelmi kapcsolódás, vagy kötődés, amit tévhiteink, hiedelmeink okoznak. Az a megrögzött téveszme, hogy dohányzás nélkül nem is élhetünk. Ennek a ragaszkodásnak az a „tragédiája”, hogy ha nem sikerül a dohányzás élményét megtapasztalnunk, akkor vágyunk kielégítetlensége boldogtalanságot generál.

De, ha rágyújtunk, a dohányzás önmagában akkor sem boldogít minket. Csupán egyfajta gyönyört okoz, amit hamarosan a levertség érzése követ és természetesen állandósul vele az aggodalom, hogy mi lesz, ha nem gyújtunk rá ismételten. Próbáljuk meg elfogadni a tényt, hogy nemdohányzóként lehetünk csak igazán boldogok.

Saját fejlődésünkön dolgozni sok öröm forrása lehet. Megtanulhatunk egy szebb életet felfedezni és átélhetjük az örömöt, a szabadságot, amit a dohányzásról való leszokás folyamata kelt bennünk.

A ragaszkodásunktól ne megtagadással, vagy erőltetett lemondással váljunk meg, mert amiről fogcsikorgatva próbálunk meg lemondani, ahhoz örökké ragaszkodni fogunk. Az által igyekezzünk megválni szenvedélyünktől, hogy felerősítjük magunkban a nem dohányzás iránti vágyunkat. Ezáltal a dohányzás elveszíti felettünk a hatalmát, s megtapasztalhatjuk a harmóniát és a boldogságot.

Most tartsunk egy kis szünetet és gondolkodjunk el az olvasottakon. Ha szükségét érezzük, olvassuk át újra az eddigieket.

 

Horváth Tamás

Budapest, 2009

Copyright © 2009 Horváth Tamás

Minden jog fenntartva/ All rights reserved

A kiadvány szerzői jogi védelem alatt áll. 

A könyv a kiadó írásos jóváhagyása nélkül sem egészben, sem részleteiben nem sokszorosítható, 

vagy közölhető, semmilyen formában és értelemben, elektronikus, vagy mechanikus módon, 

beleértve a nyilvános előadást, vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, fénymásolást, 

vagy az információrögzítés bármely formáját.

ISBN 978-963-06-7673-1