Hatodik fejezet

 

LESZOKNI A DOHÁNYZÁSRÓL MOST!

 

Hatodik fejezet: Mit tehetünk önmagunkért?

 

Gondolkodjunk!

„A helyes szellemi beállítottságú embert semmi sem akadályozhatja meg célja elérésében; a helytelen beállítottságú emberen viszont semmi sem segíthet.”

Felismerésünk, hogy az élet minden területén előnyünkre válna, ha leszoknánk a dohányzásról, részben szellemi folyamat.

A leszokás folyamatában az elme azt a saját álláspontját, miszerint nagyszerű dolog nemdohányzónak lennünk, nemcsak megvédi, hanem ennek érdekében kitörli, megváltoztatja azokat az emlékeinket is, amelyek ennek az álláspontnak ellentmondanak.

Vagyis, ha megváltozik a dohányzással kapcsolatos érzelmi élményünk, elménk a múlt emlékeit egy kicsit eltorzítja. Ennek hatására semmivé lesz az a motivációs energia, ami eszünkbe juttatná, hogy kívánjuk a cigarettát. Mert már nem áll az elménk érdekében, hogy rá kelljen gyújtanunk. ezért dolgaink egyre jobban alakulnak.

Az elme, amennyiben azonosult egy állásponttal, tűzön-vízen át megvédi azt. Magyarázatokat keres, sőt nem csak keres, hanem gyárt is arra, hogy saját álláspontját igazolja.

Mit jelent mindez? Azt jelenti, hogy ha egyszer sikerül elfogadtatnunk agyunkkal azt, hogy nemdohányzók akarunk lenni, és hogy képesek vagyunk ezt elérni, akkor elménk mindent elkövet majd, hogy többé ne kívánjunk rágyújtani. És valóban. Az érvek, az okok, sorra felszínre bukkannak az elménkből.

Fordítsuk el a figyelmünket a dohányzásról, mert az csak félelmet, idegességet, aggodalmat, nyugtalanságot, stresszt okoz, és tartsuk távol magunkat tőle. Érezzük át, hogy szabadok, tetterősek, lelkesek vagyunk, és újra élvezni tudjuk a csupa nagybetűs életet. Az első fontos lépés ahhoz, hogy végleg felhagyjunk a dohányzás rossz szokásával, ha elgondoljuk, hogy mit fogunk nyerni azzal, hogy leszokunk róla.

A nemkívánatos dohányzást azzal tudjuk a legeredményesebben kiküszöbölni, hogy felismerjük, a dohányzás, amit tagadunk gyenge és lényegtelen. A legjobb, ha kizárólag arra tereljük a figyelmünket, ami a legjobb és kizárólag azt igeneljük, ami kívánatos, hogy bekövetkezzen. Ezáltal, amit nem akarunk, szinte önmagától megszűnik.

Minden adott a boldogsághoz. Szánjunk rá időt, hogy végiggondoljuk, mennyi előnnyel járna, ha nem cigarettáznánk többé. Látogassunk el olyan gyakran ebbe a világba, amilyen gyakran csak tudunk. Gondoljunk rá minden pillanatban, amikor csak eszünkbe jut a dohányzás. Ez a fajta összpontosítás, biztosabb eredményt hoz, mint gondolnánk.

Nagyon fontos tisztában lennünk azzal, hogy a dohányzásról való leszokás boldogító jutalmakhoz vezet bennünket. Csak bíznunk kell magunkban és követni az érzéseinket.

Vegyük ki fejünket a homokból, és ismerjük fel, hogy eljött az idő, hogy éljünk a lehetőséggel. Határozzuk el, hogy semmilyen külső körülmény nem köt meg bennünket. Hiszen megérdemeljük, hogy vágyunk megvalósuljon. Fogalmazzuk meg szándékunkat, miért akarunk leszokni a dohányzásról. Érezzük, milyen lenne, ha sikerülne!

Az alapozás megtörtént, a többi rajtunk múlik.

Tűzzük ki a célt!

Engedjük el magunkat és képzeljük el, amint a nemdohányzó életünk előnyeit élvezzük. Álmunkat töltsük fel érzelemmel. De vigyázzunk, az ábrándozást kerüljük. Az álmok célokat, az ábrándozások csak kívánságokat eredményeznek.

A cél és a kívánság között óriási a különbség. A cél az, amit tervünk alapján készülünk elérni. Mozgatói: a szándék és az akarat. A kívánság az, amit csak remélünk, hogy bekövetkezik. Mozgatói: a ha, a lenne és a volna.

A kívánságaink csupán szétmaszálják életünket, a céljaink viszont eredményeket szülnek. A céljainkkal pontosan azt jelöljük ki, hogy milyen irányba és milyen középpontra irányítsuk természetes kreatív energiánkat. Segítségükkel olyanná formáljuk életünket, amilyennek szeretnénk, hogy legyen.

A célunk kijelölése nem azt jelenti, hogy mindenáron, tehát erőlködés, küszködés és harc árán kell elérnünk azt. Épp ellenkezőleg, a célunk kijelölése segíthet abban, hogy könnyebben, erőlködés nélkül és egyben örömtelibben haladjunk a siker felé. Fontos, hogy céljaink jó érzéssel, lelkesedéssel, felszabadultsággal, a kihívás örömével töltsenek el bennünket.

Ha az, ahogyan kifejezzük szándékunkat nem okoz jó érzést, akkor át kell azt fogalmaznunk. Célunk csak olyan dolog legyen, amire tiszta szívből vágyunk. Akarjunk magunknak tiszta változást. Ne az legyen célunk, hogy „Nem akarunk dohányozni, mert ártalmas!”, hanem az, hogy „Nemdohányzók akarunk lenni, mert azzal valami nagyon jó dolog kezdődhet el!” Nem az a fontos, amit nem akarunk, hanem az, amit akarunk, amire igent mondunk.

Amikor Teréz anyát felkérték, hogy vegyen részt egy háborúellenes tüntetésen, Ő azt válaszolta: „Ne akkor szóljanak, amikor a háború ellen, hanem amikor a béke mellett tüntetnek.” Olyan cél nincs, hogy valami ne legyen, olyan cél viszont van, hogy valami legyen.

A „Nem akarok dohányozni!” üres óhajunkból származik, a félelemből táplálkozik, és nem abból a vágyból, mely az izgatottságunkból ered. Azzal elérni célt, hogy valamit nem akarunk, nem nagyon lehet. Remélem világosan sikerült megfogalmazni mondanivalóm, mert nagyon fontos, hogy mindenki számára érthető legyen e sorok lényege.

Az igazán jó célkitűzés meghaladja azt, hogy csupán életünk egyetlen aspektusára koncentrálunk. Vagyis azt határozzuk meg milyennek szeretnénk látni egész életünket. Céljaink elérésének folyamata pedig kivétel nélkül minden esetben ugyanaz. Az anyagi helyzet javításának folyamata megegyezik az egészség helyreállításának folyamatával, ami megegyezik a boldogság elérésének folyamatával.

Minden esetben a célra irányított érzelmeink sugárzásával teljesíthetjük be akaratunkat. A leszokás során minden embert más és más cél motivál jobban. Minél több célunk van egyszerre, annál több az esélye, hogy céljaink alapját képező legfőbb célunk, a dohányzásról való leszokásunk valóra válik.

Nem érhet minket csalódás, ha tisztában vagyunk azzal, hogy képesek vagyunk elérni célunkat, és kitartunk mellette. Ha elkötelezzük magunkat a leszokás mellett, azzal kizárjuk a további dohányzás lehetőségét. Lehet, hogy ez ijesztőnek hangzik, de felelősséget kell tudnunk vállalni.

Legyünk tisztában azzal, hogy célunkkal kapcsolatban csak a világos elképzelés vezethet biztosan a sikerhez. Tudnunk kell, mire számíthatunk, ha elérjük amit akarunk, és sikeresen felhagyunk a dohányzással:

-          Függetlenné, szabaddá válunk szenvedélyünktől.

-          Megnyílik a kapu jóléti gyarapodásunk előtt.

-          Rohamos javulásnak indul egészségünk.

-          Elevenség és boldogság lesz természetes állapotunk.

-          Úgy élhetünk, ahogy igazán szeretnénk…

Ha nem rendelkezünk világos elképzeléssel arról, milyennek szeretnénk látni életünket, elzárjuk magunkat az egészségtől, a jólét állapotától, és nem fogjuk saját kezünkben érezni hajónk kormányrúdját.

Higgyünk!

Döntsük el, hogy hiszünk abban, hogy képesek vagyunk felhagyni szenvedélyünkkel, vagy kételkedünk tervünk megvalósíthatóságában. Mindkettőt egyszerre tenni butaság, mert az önértékelésünket romboló csalódottsághoz vezet. A próbálkozás csak próbálkozás marad.

Jusson eszünkbe, hogy az egyetlen gát a füstmentes holnapunk megteremtésében, hogy ha a mában kételkedünk.

Sokan úgy gondolják, hogy óriási csoda lenne, ha le szoknánk a dohányzásról. A csoda olyan esemény, amelyet tapasztalataink és ismereteink fényében nem igazán tartunk lehetségesnek, vagy valószínűnek. Ahhoz, hogy nemdohányzók lehessünk, nincs szükségünk csodákra. Nincs szükségünk semmi olyan dologra, amivel már most is ne rendelkeznénk.

Azonnal megváltoztathatjuk életünket, ha igazán hiszünk benne. Higgyünk abban, hogy képesek vagyunk – nem leszünk, hanem vagyunk – leszokni a dohányzásról és az úgy is lesz. Hinni azt jelenti, valamit igaznak elfogadni.

Ha nem rendelkezünk célunk gerjesztette hittel saját erőnkben, sohasem lehetünk sikeresek a leszokás terén. Ám az egészséges önbizalom igenis sikert eredményezhet. Az önbizalmat pedig a hit táplálja. Ha a megfelelő lépéseket megtesszük, túljuthatunk a dohányzás csapdáin.

A leszokás képességébe vetett hitünk a feltétele annak, hogy megfelelő lelkiállapotban legyünk. Fontos tudni, hogy egyedül a lelkiállapotunkon múlik, hogy képesek legyünk végrehajtani tervünket. Ez nem hiszékenység kérdése. Ez tény. Saját személyes tapasztalatomból beszélek. A dolog működik. Ne gondoljuk, hogy ez egy mese, mert nem az. Nem elhinni kell, hanem megélni, megtapasztalni, hogy tudás lehessen belőle.

Meg kell találnunk a módját annak, hogy remekül érezzük magunkat az új jövőnkre gondolva. Éljük bele magunkat! Lelkesedjünk! Legyenek jó érzéseink vele kapcsolatban! Mindezt megtapasztalhatjuk. Csak annyit kell tennünk, hogy adjunk egy esélyt a megvalósulásra, s ne engedjük magunkat meginogni. Ne gondoljunk olyasmire, hogy ez nekem nem megy, vagy, hogy túl nehéz.

Amikor végre azt kezdjük el mondogatni: „Semmi sem olyan fontos, mint hogy jól érezzem magam, és élvezzem az életet”, megkezdhetjük a szakítást a romboló dohányzással, és Istenemre, tényleg nekiláthatunk életünk megváltoztatásához.

Egy tömör útmutatás a dolog lényegét illetően: Ahhoz, hogy elérjük, amit szeretnénk, előbb el kell hinnünk, hogy már elértük azt. Igazán kedvező és könnyű helyzetben vagyunk. Hiszen azzal, hogy elszívtuk utolsó cigarettánkat, már nyugodtan kijelenthetjük, hogy célunk, amit akartunk már bekövetkezett. Tényként értelmezhető. Hiszen nem dohányzunk. A dolgunk csupán ennek az állapotnak a folyamatos fenntartása.

Ha ezt megfogadjuk, akkor, ha minden más itt olvasottat figyelmen kívül is hagyunk, többszörösére növeljük sikeres leszokásunk esélyét.

Minél tovább nem dohányzunk, az idő múlásával arányosan egyre inkább felértékelődik önbecsülésünk. Ez olyan, mintha kamatos kamatot kapnánk olyasmiért, amit nem teszünk.

Napról napra, ahogy mindig előrébb jutunk célunk teljes körű beteljesítéséhez, egyre lelkesebbek, egyre magabiztosabbak leszünk utunkon. Egyre jobban élvezzük, hogy nem dohányzunk. Mert tudjuk, hogy életünk egyre teljesebb értelmet nyer.

Rá kell döbbennünk, milyen jó érzés jól érezni magunkat. Ezután már tudni fogjuk, hogy minden rendben van. Nincs helye kishitűségnek. A mérleg a jólét, egészség és harmónia oldalára billen, mert az a mi természetes állapotunk.

Törekedjünk nyugodtan, kitartóan, eltökélten, és következetesen, valamint a győzelembe vetett hit mindent elsöprő érzésével célunk megvalósítására. Mert ha megtanulunk reményünk megvalósulásában hinni, akkor akarva, akaratlan is úgy cselekszünk, hogy az, amiben hiszünk, valósággá válik.

„Mindig megtörténik, amiben hiszel: s a hited teszi azt megtörténtté.”

(Frank Lloyd Wright)

Akarjunk!

Azért szükség van részünkről némi erőfeszítésre is ahhoz, hogy nemdohányzók legyünk. Ha csupán csettintenünk kellene egyet, hogy elérjük célunkat, akkor nem fejlődnénk, nem válnánk többé annál, mint amik vagyunk.

Ahhoz, hogy megváltozzon viszonyunk a dohányzáshoz, először meg kell változtatnunk azokat a programjainkat, melyek korlátoznak minket leszokásunkban. Ez egy folyamat, mely nyilván időt vesz igénybe. De higgyük el, hogy lehetséges. Korunktól, végzettségünktől, képességeinktől függetlenül. Saját fejlődésünkön dolgozni pedig sok öröm forrása lehet. Miközben megtapasztalhatunk egyfajta felemelő érzést, megtanulhatunk egy szebb életet felfedezni. Többé már nem vagyunk kiszolgáltatva a dohányzás kényének, kedvének.

Önállóan dönthetünk életünk irányáról. Önnek kedves olvasóm pontosan ugyanannyi esélye van leszokni a dohányzásról, mint nekem volt.

Sajnos a dohányosok általában alacsony önértékeléstől szenvednek. Pedig az önértékelés minden ember életének az alapja. Sikerünk a leszokást illetően azon is múlik, hogy milyen képet hordozunk magunkban önmagunkról. Ha tisztában vagyunk saját értékeinkkel, eddigi sikereink nagyszerűségével, akkor elegendő önbecsüléssel rendelkezhetünk ahhoz, hogy képesek legyünk örülni a mindennapoknak.

Márpedig legyünk tisztában azzal, hogy megérdemeljük a sikert, s a legnagyobb mértékben alkalmasak vagyunk megfelelni a kihívásnak. Gondoljunk csak vissza bármelyik sikerünkre, amit valaha elértünk. Legyen az az első biciklink, az érettségink, az első autónk, az első lakásunk, vagy bármi. Sikere mindenkinek van bőven, ebben biztosak lehetünk. Emlékezzünk, és ráébredünk arra, hogy minden sikerünk mögött a vágy és eltökéltség nagyszerű érzése, húzódott meg. Idézzük az emlékezetünkbe bármely korábbi beteljesült célunkat, sikeres teljesítményünket, s merítsünk erőt, hitet belőle.

Ha kételkedünk abba, hogy le tudunk szokni a dohányzásról, az egyenlő azzal, hogy úgy határozunk, kudarcot vallunk. Amikor azonban eltökélten tisztában vagyunk azzal, hogy meg tudjuk csinálni, mert megérdemeljük, hogy úgy legyen, hálás szívvel várhatjuk célunk beteljesülését. Mert jogunk van hozzá.

Nem kell érte próbát kiállnunk, nem kell kiérdemelnünk, nem kell miatta magyarázkodnunk, vagy szabadkoznunk. Csak egyetlenegy döntést kell meghoznunk. Azt, hogy boldogok leszünk azzal, hogy felhagyunk a dohányzással.

Mint azt korábban már felszínesen érintettük, az „akarom” nem „akarom” könnyen összetéveszthető, ezért szükség van egy kis óvatosságra.

Vegyük például a következőt: Azzal, hogy a leszokás során esetleg minél inkább arra összpontosítunk, hogy nincs cigarettánk és nem is akarunk dohányozni, józan eszünk ellenére is annál inkább megteszünk mindent azért, hogy rágyújthassunk. Tehát minél inkább arra koncentrálunk, hogy nem akarunk rágyújtani, ezzel tulajdonképpen azt a parancsot adjuk magunknak, hogy szerezzünk be cigarettát, illetve, hogy gyújtsunk rá.

A „Nem akarok többé cigarettázni!”, tulajdonképpen ezt jelenti, hogy nemdohányzók szeretnénk lenni. Mire koncentrálunk mégis? A dohányzásra. A végén pedig az lesz, amit nem akarunk. Nem bírjuk tovább és kínunkban rágyújtunk. Mert amire koncentrálunk, úgy érzünk, és ahogy érzünk, annak megfelelően cselekszünk.

Ugyanez a helyzet akkor is, mikor azt mondjuk „Le akarok szokni a dohányzásról!” Nagyon ravasz dolog, mert miközben „akarok”-ot mondunk, közben „nem akarok”-ot érzünk: „Le akarok szokni a dohányzásról!” Mire figyelünk? A dohányzásra, arra amit nem szeretnénk, és nem arra, amit szeretnénk.

Most megtanuljuk szándékosan megfordítani a folyamatot. Semmit nem bízunk a véletlenre.

Az említett két gondolat, a „Nem akarok többé cigarettázni!” illetve a „Le akarok szokni a dohányzásról!” – kapcsán milyen érzéseink támadnak? Jók, örömteliek? Nem hiszem!

És így?: „Leszokok a dohányzásról, mert élvezni akarom az életet.”

Vagy: „Felhagyok a cigarettázással, hogy jólétben, boldogságban sokáig élhessek!”

Esetleg: „Abbahagyom a dohányzást, hogy egészséges és erős legyek.”

Nos, milyen érzés? Óriási különbség, ugye? Kísérletezzünk új és újabb kijelentésekkel! Mindenkinek meg kell találnia a személyre szóló kívánságait, melyek varázslatosan kellemes érzéssel töltik el.

Engedjük ki börtönéből ezt az „akarom”-ot. Az akarom szabadsága a mi szabadságunk. Ha elfogadtuk a tényt, hogy az akarás lényünk része, akkor már könnyűvé, sőt szórakoztatóvá válik az egész. Ha már idáig eljutottunk, keressük meg a jó érzéseket az elérni kívánt célunkkal kapcsolatban. Kezdjük élvezni az életet, s magától elkezd áramolni az öröm. Ahogy az „akarom” megjelenik, jókedvünk lesz.

Soha ne legyenek kétségeink, a siker nem maradhat el. Induljunk el akaratunk szerint. Meg kell találnunk a kedvünkre való jó egészség és jólét érzését önmagunkban. Végső soron az a boldogság.

Egy biztos: a dohányzás abbahagyásához elengedhetetlen és legfontosabb feltétel a dohányzó akarata, vagyis az, hogy eltökélt szándéka legyen lemondani a cigarettáról, és élvezni a szabadság kínálta örömöket.

A szilárd elhatározás a „kúra” leglényegesebb eleme. Nélküle egyetlen módszer sem lehet eredményes. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy sokaknak teljesen egyedül, minden nehézség és elvonási tünet nélkül sikerült már leszokniuk. Mások pedig annak ellenére, hogy vagyonokat költenek rá, külső segítségekkel sem képesek eredményt elérni. Ők nem tudják, hogy az erőteljes motiváltságot a legtudományosabb, legdivatosabb hókuszpókusz sem pótolhatja.

Ha már kellően megindítottak minket az eddig olvasottak, feltámad bennünk a magabiztosság, amely akarathoz és kitartáshoz vezet. Feltámad bennünk az erő, hogy összpontosítani tudjunk a várt jó dolgokra. Ez lehetővé teszi, hogy kizárjuk a további dohányzás lehetőségét.

Legyünk tisztában azzal, hogy egyedül nekünk van hatalmunk hozzá, és csakis nekünk áll módunkban, hogy eldöntsük és beteljesítsük: nemdohányzó, egészséges, boldog emberré változunk. De csak annyi a hatalmunk, amennyit képesek vagyunk megragadni. Személyes képességünk arra, hogy leszokjunk a dohányzásról és ezzel önmagunkat megvalósítsuk, abban a mértékben fog növekedni, hogy mennyire tartunk ki amellett, hogy szilárd akarattal összpontosítsunk elérendő célunkra.

Érezzünk!

A világ összes pozitív gondolata, vagy imádsága sem fog hozni semmilyen változást. Az sem segít, ha kedves, jólelkű emberek vagyunk. Nem jutunk sokra, ha fogcsikorgatva vicsorgunk. Egyik sem segíthet. Ahhoz, hogy nemdohányzók lehessünk, az érzelmeinket kell segítségül hívnunk, hogy megtöltsék a szándékunkat, és magvalósítsák azt. Ha bizonyítékot szeretnénk, csak nézzük meg, milyen eredményt hoztak erőfeszítéseink, mikor cselekvéseinket magas érzelmi töltöttségünk vezérelte.

Nyilvánvaló tehát, hogy csak és kizárólag az érzéseink segítségével tudunk leszokni a dohányzásról. Olvassunk tovább és rá fogunk jönni, hogy ez az egyik szükséges feltétel ahhoz, hogy végérvényesen felhagyjunk a dohányzással.

A legfontosabb kérdés az lehet, hogy honnan vegyük a szükséges érzelmeket, amelyek elvezetnek bennünket a sikerhez? Őszintén szólva nem olyan nagy dolog annak megtanulása, hogyan érezzünk valamit sikerre, ha már egyszer megtanultuk az „akarom”-ot a „nem akarom” helyett.

Akár hisszük, akár nem, az érzelem erő. Tudatosságunk érzéseink által fejeződik ki, és érzéseink azt az erőt irányítják, amely személyes dolgainkat mozgatja. Ha az lesz nemdohányzóvá válásunk vezérelve, hogy a megkezdett utat tántoríthatatlanul végigjárjuk, akkor ennek nem lehet más eredménye, mint a siker.

Az érzelem a tűz. Ez a tűz termeli a gőzt, amely életünk sorskerekét elfordítja. Az érzelem a bennünket a célunkkal összekötő kapocs.

Dohányosként félelmet érezni, aggódni azért, hogy milyen szomorú és kilátástalan jövő várhat ránk cigaretta nélkül, normálisnak mondható. Ennek a megnyomorító félelemnek az eloszlatása egészséges és végrehajtható folyamat. Szívjuk fel magunkat és vegyünk egy nagy adag bátorságot, hogy szembenézzünk a tényekkel. Szigorú józan paraszti érveléssel mutassunk rá arra, mi lesz, ha továbbra is a dohányzásra koncentrálunk.

Aztán mondjuk el magunknak tárgyilagosan, mi fog történni, ha elmozdítjuk figyelmünket és megváltoztatjuk érzésünket. Még véletlenül se próbáljunk meg nyers akarattal túl lenni a problémán. Úgy nem fog menni. Sikerünk kizárólag attól függ, hogy milyen gyorsan és tartósan tudjuk érzésünket célunk irányába fordítani.

Ha állandóan azt hajtogatjuk, hogy többé nem gyújtunk rá, akkor rossza úton járunk, mert a cigarettázásra fókuszálunk és a cigaretta hiányának érzetével töltjük fel magunkat. Ha esetleg az köt le minket, hogy mennyire hiányzik a cigaretta, vagy milyen jó lenne rágyújtani és ezeket a vágyunkat töltjük meg érzelemmel, akkor tuti bizonyossággal elbukunk. De ha azzal az érzéssel töltjük fel magunkat, hogy új, egészségesebb, harmonikusabb, teljesebb életet kezdünk, akkor már közeleg a diadal.

Ha valamire elég hosszú ideig hangolódunk rá érzelmileg, legyen az a leszokás, vagy maga a dohányzás, akkor az úgy is lesz. Ebben biztosak lehetünk. Ne feledjük, ha kényszerítjük magunkat a leszokásra, a cigaretta utáni vágyunk mindig fennmarad, és egyre csak erősebb lesz. Inkább várakozással telve kívánjuk magunknak azt, amivé a jelenlegi helyzetet változtatni akarjuk. Érezzük át, milyen nagyszerű lesz, ami lesz azáltal, hogy nemdohányzók leszünk. Aztán az úgy is lesz.

Ami eddig volt, annak az égvilágon semmi köze ahhoz, ami mostantól lehet. Ha időtlen idők óta dohányzunk, akkor is megvan az eszközünk ennek megváltoztatásához. Mi kell hozzá? Semmi olyan dolog, amivel már most is ne rendelkeznénk. Csak meg kell tanulnunk, hogyan vigyük véghez szándékunkat, és akkor megtaláljuk az utat. Saját érzelmeink irányíthatók. És ha egyszer megtanuljuk, hogyan csináljuk, akkor meglátjuk a varázslat bekövetkezését.

Ennyi kell hozzá! És akkor meg tudjuk csinálni! Ez az a titok, ez az a tudás, amely a függőségtől való szabadság utáni sóvárgásunkat valósággá alakítja. Mert az érzelmi erő határtalan, csodálatos és azonnali módon képes rendbe hozni dolgainkat.

Nagyon fontos, hogy érezzük át mintha elképzelésünk már valósággá vált volna. Éljük át azt a megelégedettséget, büszkeséget és örömöt, melyet annak a sikere keltene bennünk, hogy leszoktunk a dohányzásról. Majd fogjunk hozzá, lássunk neki, hogy véghezvigyük tervünket.

Ha el tudjuk képzelni, és érzelmileg is rá tudunk hangolódni arra, hogyan javulna az életünk, ha nemdohányzók lehetnénk, akkor már jó úton járunk. Ha igazán hiszünk benne, azonnal megváltoztathatjuk életünket. Ha utunk során a célunk felé tartva bizonyos elégedettséget érzünk három dolog, a jólét, az egészség, a boldogság területén, biztosak lehetünk a sikerben, ami egy életre szól. A világban csak azok a gondolataink, terveink válhatnak valóra, amelyeket képesek vagyunk kellő érzelemmel megtölteni.

Hogy mi történik velünk, annak semmi köze ahhoz, hogy jók vagyunk, értékesek vagyunk, vagy, hogy mi az állítólagos végzetünk. Egyetlen dolog számít, hogy milyen érzéseket gerjesztünk magunkban a dohányzásmentes életvitellel kapcsolatban. Csak az számít, milyen érzelmeink vannak az elérendő nemdohányzó életmóddal kapcsolatban, illetve, hogy az adott érzés milyen fokú és mennyi ideig marad fenn.

Ennyi az egész. Ha egyszer ráéreztünk erre az érzésre, varázslatosan megváltozik minden. Az életünk többé már nem ugyanaz, mivel mi sem leszünk már ugyanazok. Minden nap jobb lesz. Jobb lesz az egészségünk, több lesz a pénzünk, kapcsolataink pozitív irányba változnak. Az élet mindennapos élvezetté válik.

Ha azt mondjuk: Nagyszerűbb, örömtelibb életet, jobb közérzetet, tökéletesebb egészséget, több energiát, frissebb szellemet, nagyobb megbecsülést, kedvezőbb anyagi körülményeket szeretnénk, és érzelmileg is folyamatosan erre fókuszálunk, meglátjuk, egyre kevésbé fogjuk kívánni a cigarettát.

Érezni kell és a változás be fog következni. Kezdjünk el örülni az életnek. Hagyjuk, hogy az élet örüljön nekünk. Örüljünk, mikor a kávénkat szürcsöljük reggel. Örüljünk, mikor elindulunk munkába. Örüljünk, mikor tömegközlekedünk. Örüljünk munka közben. Örüljünk mikor este hazatérünk. Örüljünk, mikor macskánkat simogatjuk. Örüljünk a zuhany alatt. Örüljünk, mikor elalszunk. Örüljünk mindig.

Most már feldobottak vagyunk? Beindultunk? Jó érzésekkel töltődtünk fel? Legyen a célunk az, hogy ebben az állapotban legyünk a leggyakrabban, és a lehető leghosszabb ideig. Ez a fajta összpontosítás biztosítja, hogy képesek legyünk véghezvinni elgondolásunkat. Hiszem, hogy mire a könyv végére érünk, célba érünk.

A szándékunk végrehajtásának izgalma elég érzelmi energiával lát el bennünket ahhoz, ahogy sikert érjünk el.

Számíthat-e mi idézi elő az érzelmi töltöttségünket? Nem hiszem. Származhat egy gondolatból, eseményből, vagy hangulatból. A legfontosabb, hogy folyamatosan kapcsolatban legyünk célunkkal. Minél jobban érezzük magunkat, annál inkább nem kívánjuk a cigarettát. Minél inkább nem kívánjuk a cigarettát, annál jobban érezzük magunkat.

Miközben ezt a könyvet írom, még mindig elképeszt az a tény, hogy a dolog működik. Mindezt Ön is átélheti. Vágjon bele a kalandba! És akkor nemcsak elhiszi majd, de tudni is fogja, mert megtapasztalja mindazt a csodát, melyet én már átéltem.

Létezik egy világ bennünk, melynek hatalma jelentős. Ennek a hatalomnak a legfőbb mozgatója, mesternégyese: a gondolat, a hit, az akarat és az érzelem. Minél összehangoltabb ez a mesternégyes, annál pontosabb a meglátásunk, magasztosabb a vágyunk, és annál lebilincselőbb az eredmény is.

Ez az a kovács, melynek segítségével saját belső világunkat saját irányításunk alatt tartjuk, s ezért annak befolyásolása módunkban áll. Ezért vagyunk képesek meghatározni magunknak, hogy különféle dolgok milyen hatással legyenek ránk.

Javaslom, most tartsunk egy kis szünetet, és szánjunk rá időt, hogy elgondolkodjunk az olvasottakon. Ha szükségét érezzük, akár olvassuk át újra az eddigieket.

 

Horváth Tamás

Budapest, 2009

Copyright © 2009 Horváth Tamás

 

Minden jog fenntartva/ All rights reserved

 

A kiadvány szerzői jogi védelem alatt áll. 

A könyv a kiadó írásos jóváhagyása nélkül sem egészben, sem részleteiben nem sokszorosítható, 

vagy közölhető, semmilyen formában és értelemben, elektronikus, vagy mechanikus módon, 

beleértve a nyilvános előadást, vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, fénymásolást, 

vagy az információrögzítés bármely formáját.

 

ISBN 978-963-06-7673-1