Harmadik fejezet

 

LESZOKNI  A  DOHÁNYZÁSRÓL  MOST!

 

Harmadik fejezet: Tévhitek és hiedelmek

 

Bármikor abbahagyom

Hiedelmeink valóságosnak álcázzák önmagukat, így alakítva gondolkodásunkat, érzéseinket, cselekedeteinket. Hiedelmeinkkel korlátokat állítunk önnön szabadságunk útjába. Ha megváltoztatjuk hiedelmeinket, megváltozik életünk. Ám addig nem tudjuk mindezt megtenni, amíg meg nem ismerjük a mélyen bennünk gyökerező hiedelmeinket.

Ezért ebben a fejezetben megtárgyalunk néhány dohányzással kapcsolatos hiedelmet azok közül, amelyek a leggyakoribbak és a legtöbb gondot okozzák a leszokni vágyók számára.

Van, aki úgy gondolja, ha csak keveset dohányzik, akkor nincs veszélyben. A kocadohányzás, illetve egy-egy haveri összeborulás alkalmával elszippantott slukkok társasági dohányossá léptetik elő az áldozatot. Nem árt tisztában lennünk azzal, hogy a legkisebb mennyiségű nikotin is növeli a függőség kialakulásának veszélyét.

A rendszertelen dohányzás megtévesztő lehet, hiszen azt az érzetet kelti, hogy az illető kontroll alatt tartja a dolgokat. De ez nagy tévedés! Kezdetben még így érezzük, aztán szép lassan már nem mi uraljuk a cigarettát, hanem az ural minket!

A nikotin elég ravasz ahhoz, hogy alattomosan az ember életébe férkőzzön. Lehetséges, hogy eleinte csupán egy-két alkalommal gyújt rá valaki, de mielőtt felfoghatná az illető, hogy mi is történik vele valójában, az alkalomszerű dohányzás valódi függőséghez vezet.

A nikotin nagyon durva méreg. Egy erős dohányos által naponta elszívott adagok nikotin tartalmának összértéke magasan meghaladja a halálos dózis mértékét. Napi húsz szál cigaretta nikotin mennyiségének egyszeri dózisként való szervezetbe juttatása azonnali halált okozna.

Azonban ennek a nikotinmennyiségnek a többszöri, kisebb adagokban történő bevitele, annak rövid felezési ideje és a krónikus fogyasztás során kialakult tolerancia miatt nem jelent közvetlen életveszélyt. Szokványos, hagyományos dohányzással csak nagyon kemény munka árán lehetne elérni a kritikus mértéket.

Néhány másodperccel a belélegzést követően a nikotin az agyba jut és annak működését jelentősen befolyásolja. Ott fejti ki azt a tényleges hatását is, hogy egyre jobban fokozódik a cigaretta utáni vágyunk. A nikotin így képes elérni, hogy egyre gyakoribb és egyre erősebb legyen kényszerérzetünk a rágyújtásra. Ezért általánosan elfogadott, hogy leginkább a nikotin a felelős azokért a dolgokért, amelyek a dohányzással kapcsolatban a függőségi viszony megteremtésében a dohányzáshoz való ragaszkodásban alapvetőek.

A dohányzás nem arról szól, hogy függetlenek vagyunk és szabadon dönthetünk arról, hogy adott pillanatban rágyújtunk-e, vagy sem. Épp ellenkezőleg nagyfokú függőséget okoz. Megfoszt minket a szabad akaratunktól és ezzel egy olyan szokás rabjává tesz minket, amivel önmagunk és a környezetünkben élők egészségét is károsítjuk. Minderre elég nehéz dolog a szabadság élményeként tekintenünk.

A dohányzás legfőbb motivációja a bizonytalanságtól való félelem: „Mi lesz velem, ha nem gyújthatok rá többé?” Mivel a félelmeknek önbeteljesítő hatásuk van, ezért hétről-hétre, hónapról-hónapra, évről-évre növekszik a bizonytalanság, amivel egyenes arányban nő az elszívott cigaretta mennyisége is. Minél inkább nő a félelmünk, annál többet dohányzunk. Minél többet dohányzunk, annál inkább nő bennünk a félelem. Ez egy ördögi kör.

„Ne feledjük, hogy a félelem rossz helyre irányított hit.
Ilyenkor olyasvalamiben hiszünk, amit nem akarunk
és nem abban, amire vágyunk.”
(Elinor Moody)

Ilyen körülmények között, ha egyszer mégiscsak elhatározzuk, hogy elkezdünk leszokni a dohányzásról, akkor sem jutunk el odáig, hogy ténylegesen meg is tegyük ezt.

Vagy, ha fogadalmat teszünk, „akkor meg elfelejtjük” azt betartani. A legtöbb új évi fogadalom ugyanis pont szilveszter napjának végéig tart. Miért van az, hogy az egyik pillanat nemes elhatározása elfelejtődik a következő pillanat forgatagában?

Azzal, hogy meg akarunk változtatni egy régi beidegződésünket, kilendítjük magunkat saját komfortzónánkból. Ha biztosítani szeretnénk célunk teljesülését, hozzá kell igazítanunk ezt a komfortzónát. Ha nem tesszük meg, előbb, vagy utóbb azt fogjuk tapasztalni, hogy szándékunkat feladjuk és minden marad a régiben.

Ahhoz, hogy módosítsunk komfortzónánkon, egyszerűen csak meg kell változtatnunk a beállításokat a fejünkben. Módunkban áll átprogramozni önmagunkat, hogy életünk a mi céljainkat szolgálja. Ha belső dolgainkat átállítjuk, a külső dolgaink követni fogják a változást. És ha végig csináljuk, mert eltökéltük, hogy bármi történjen is, kitartunk és vitának helye nincs, nyert ügyünk van. A sikerünk biztosított. Mi emberi lények már csak így működünk.

 

Biztonságot ad, megnyugtat

Ez csupán a gyenge jellemek magyarázkodása. Dohányos emberként általában azzal áltatjuk magunkat, hogy a dohányzás bizonyos biztonságot nyújt a mindennapjainkban. De kérdem én, milyen biztonság az, amelyiktől az ember meg akar fulladni? Milyen biztonság az, amelyik szorítja a szívet és a rák félelmét kelti bennünk. Erre válaszoljon kedves olvasó!

A nikotin köztudottan szűkíti az ereket, ezáltal rontja a vérkeringést. A dohányzás azonkívül szívinfarktust és rákot okozhat. Dohányosként az esetleg előforduló sebek is nehezebben gyógyulnak. Mindezzel csak az a tévhit áll szemben, hogy a nikotin lazító hatású. Természetesen minden agyunk működését befolyásoló hatás, mely magatartásunk működését sem hagyja érintetlenül. Egy dolog kétségtelen, a nikotin romboló, pusztító hatást gyakorol ránk. Azonban amint kiürül a nikotin a szervezetünkből, eltűnnek ezek a tünetek.

Az is téves megállapítás, hogy a cigaretta megnyugtatja az embert. Éppen ellenkezőleg, idővel egyre ingerlékenyebbé és egyre feszültebbé tesz bennünket. Mire alapozom ezt?

A csökkenő nikotinmennyiség mellett azt tapasztalhatjuk, hogy egyre idegesebbek, nyugtalanabbak és ingerültebbek vagyunk. Amint rágyújtunk, ingerültségünk, idegességünk nagyon gyorsan megszűnik. A dohányosok ezt gyakran a cigaretta és a nikotin nyugtató hatásaként értékelik. Ez azonban tévedés.

A nikotin csupán stimuláns hatást fejt ki.  Növeli a vérnyomást, emeli a pulzust, szűkíti az ereket, serkenti az éberséget. A nikotin állítólagos nyugtató hatására vonatkozó meggyőződésünk csak illúzió, ami abból ered, hogy zaklatottságunk csak kellemetlen tünet, mely a csökkenő nikotinszintünk következménye és azonnal megszűnik, amint rágyújtunk egy szál cigarettára. Ám a probléma nem oldódik meg attól, hogy rágyújtunk. Bár a dohányzás azt ígéri, hogy megoldja gondjainkat, azok mégis megmaradnak, sőt egyre csak szaporodnak.

Ha egy nemdohányzó ember ideges hangulatában rágyújt egy cigarettára, nem fog tőle megnyugodni, azt biztos. Ami a dohányost megnyugtatja, az nem a cigaretta szívása közben a szervezetébe kerülő nikotin. Az csupán enyhíti az elvonási tüneteket egy kis időre.

Szóval, ami a dohányost megnyugtatja, az nem a nikotin, hanem a dohányzás tudata. A már függővé vált dohányos ezért csak újabb és újabb rágyújtással tudja megszüntetni azt a nyugtalanság érzetet, amit a dohányzás hiánya vált ki benne.

Mint azt már említettem, a dohányzás egy ördögi kör. Itt jegyeznék meg valamit. Ha van ördögi kör, lennie kell angyali körnek is. Ez a kis „bölcsesség” személy szerint nekem nagyon sokat segített. Önmagamon megfigyeltem és meglepődve tapasztaltam, hogy a leszokásomat követően egyre higgadtabb és egyre türelmesebb lettem. A feszültség és nyomás, amit alapból éreztem, eltűnt, tovaszállt.

Még hogy a dohányzás megnyugtat! Egy biztos, az senkit sem nyugtat meg, ha a kezében fogja a koporsószeget. Lehet, hogy kicsit drámai ez a megfogalmazás, de a kórházi ágy, vagy maga a halál is eléggé lehangoló dolog.

 

Segít a koncentrálásban

A nemdohányzók koncentrációja, amikor figyelmüket egy adott tárgyra, konkrét eseményre, cselekvésre irányítják, magasabb fokú a dohányzó társaikénál. Mindez arra az egyszerű tényre is visszavezethető, hogy a dohányzó ember dohányzás közben, ha csak egy-egy pillanatra is, de megosztja figyelmét az adott dolog és a cigarettázás műveletei között.

Mert hát a cigarettát elő kell venni, sőt meg is kell azt tudni gyújtani. Minden bizonnyal kedves olvasómmal is előfordult már nem egyszer, hogy mire előbányászta a dohányzókészletét, cigarettáját, gyufáját és sikerült rágyújtania, teljesen kiment a fejéből, hogy hol is tartott az adott tevékenységében. Emlékeimből én is sok ilyen esetet tudnék felidézni.

Ha pedig már sikerült rágyújtanunk, a képződő hamu sorsáról gondoskodnunk illik. Ezért ki kell vennünk a szánkból a cigarettát és le kell vernünk róla a hamut. Közben más irányú koncentrációnkból figyelmet kell szentelnünk arra is, hogy lehetőség szerint a hamuval beletaláljunk a hamutartóba, illetve, hogy elkerüljük, hogy füst menjen a szemünkbe. A művelet végeztével pedig el is kell nyomnunk a csikket, ha nem akarjuk, hogy megégessen minket.

A különböző kutatások is éppen arról számolnak be, hogy a rendszeresen dohányzók teljesítménye gyengébb a nemdohányzókénál. Az agy működéséhez igen sok oxigénre van szükség. A cigarettázás során a szervezetbe kerülő szénmonoxid azonban rátapad a vér oxigénszállító molekulájára, a hemoglobinra, elfoglalva ezzel az oxigén helyét. Az agy így kevesebb friss oxigénben dús vérhez jut, mindez pedig csökkenti a koncentrációs képességet.

A leszokás nehézségének megoldása részben a dohányzással kapcsolatos különféle hiedelmek és tévhitek felismerésében rejlik. Minél átfogóbbak ezek a felismerések, annál kisebbek lehetnek a leszokás során felmerülő problémák. Lássuk tisztán azt, hogy végre készek vagyunk elengedni azt a hiedelmet, hogy a dohányzás segít koncentrálni, mert ez egyszerűen nem igaz. A dohányzás valójában csak korlátoz és kudarcra ítél bennünket.

 

Menő dolog cigizni

Ha az arcunkba fújják a füstöt, az a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kellemesnek. A sárga fogak sem tartoznak éppen a kívánatos dolgok közé. Egy hamutartóval csókolózni pedig egy kicsit sem szexi! A dohányzás következtében csak hamarabb ráncosodik a bőrünk. A hajunk elveszíti egészséges színét, fénytelenné, töredezetté válik. Mindezek ismeretében mitől lenne menő dolog cigizni?

Ráadásul a dohányzás hosszú távon rontja a nemzőképességünket, a szexuális teljesítményünket, és akár impotenciához is vezet. Hát ezek sem növelik a vonzerőnket. Viszont rengeteg más, hasznosabb dolgot vehetnénk a pénzünkön, ha nem cigarettára költenénk azt.

Nézzük meg időnként magunkat a tükörben! Bölcsebbnek nem, csak idősebbnek látszunk a korunknál, mivel a dohányzás roncsolja a bőrünket és idő előtti ráncosodást okoz. Ezen kívül semmi menő nincs abban, hogy úgy bűzlünk, mint egy hamuveder.

Előfordul, hogy olyan mélyen azonosítjuk magunkat a dohányzással, hogy úgy érezzük, nélküle nem is léteznénk. Félünk ettől a „nemléttől”. Elég feltennünk a kérdést: „Kik is lennénk a cigaretta nélkül?”, máris reszketünk és belső kényszert érzünk, hogy rágyújtsunk.

Ragaszkodunk hozzá, mert lelkünk mélyén attól félünk, hogy nélküle nem lennénk teljesek. Úgy érezzük, hogy a dohányos életmódunk nélkül elveszettek lennénk, s egyedül maradnánk a világban. A dohányzás saját identitásunk részévé vált, s tartunk attól, hogy nélküle nem találnánk magunkra.

Csakúgy, mint sok más megrögzöttségünk, ez is csak egy hiedelem, mely nem válik hasznunkra. Egyszerűen megfoszt minket attól, hogy felismerjük: a jólét, egészség és harmónia kellene, hogy a természetes állapotunk legyen.

 

Segít megőrizni a karcsúságot

Mint azt már tudjuk, a dohányos ember különböző hiedelmeket táplál a dohányzással kapcsolatban. Ilyen hiedelemnek nevezhetjük azt a széles körben elterjedt álláspontot is, miszerint a dohányzás segít a karcsúság megőrzésében. Sokan gondolják úgy, hogy a dohányzás tompítja az éhségérzet kialakulását, ezáltal hatékonyan közreműködik abban, hogy a dohányos sikeresen megőrizze ideális testsúlyát.

Való igaz, a dohányzás fokozza az anyagcserét. Ennek a ténynek egyszerű oka van. A szervezet próbál megszabadulni a dohányzás által a szervezetbe juttatott méreganyagoktól.

Ezen túlmenően a cigaretta csökkenti az ízérzékelést, ami által a rendszeresen dohányzóknál előfordul az étvágy csökkenése is. Ettől ugyan csökkenhet kissé a testsúly, de ezzel párhuzamosan a szervezetbe kerülő és hasznosuló életfontosságú vitaminok mennyisége is csökken. Mindez előbb-utóbb betegségeket okozhat.

A testalkatunkat és testsúlyunkat elsősorban az határozza meg, hogy mit örököltünk őseinktől, illetve mit és mennyit eszünk, valamint mennyit mozgunk. Egy amerikai felmérés szerint a legkövérebb nők egyben a legerősebb dohányosok is.

Alakunk és kondíciónk megőrzésének legjobb módszere a rendszeres sportolás és az egészséges étkezés! Ne feledjük, a cigarettától maximum a pénztárcánk lehet karcsúbb.

Egy tévhitre könnyen ráépíthetünk egy másikat. Ha valaki elfogadja azt az álláspontot, miszerint a dohányzás karcsúsít, könnyedén eljut ahhoz a valóban logikusnak tűnő következtetéshez, miszerint, ha abbahagyná a dohányzást minden bizonnyal meghízna.

Nem kell félnünk attól, hogy ha leszokunk a cigarettáról, hízni fogunk. Ez csak akkor fordulna elő, ha kényszerítenénk magunkat a leszokásra. Ha terrorizálnánk magunkat, és kényszerítően megvonnánk magunktól a cigarettát.

Mert ennek hatására akaratlanul is a pótcselekvések irányába tennénk lépéseket. Csokoládét, cukorkát majszolnánk, vagy tökmagot és szotyolát ropogtatnánk. Durvább esetben pedig kényszeres zabagéppé alakítanánk át önmagunkat.

Mivelünk mindez nem történhet meg, mivel nem alkalmazunk kényszerítő elemeket. Mi nem a dohányzásról akarunk leszokni, hanem élvezni szeretnénk, hogy milyen felemelő dolog nemdohányzóként egészségesebben, boldogabban élni. Ég és föld.

A mi esetünkben a szervezetünk pontosan tudja, hogy hol a határ. Egy dologra azért figyeljünk oda. Mikor jóllakottnak érezzük magunkat, hagyjuk abba az étkezést. Ezt azért kell külön kihangsúlyozni, mert míg korábban esetleg három szelet pirítóst is elfogyasztottunk reggelire, ezután már két szeletnél jóllakottnak érezhetjük magunkat. Ez azért van, mert a leszokás során szervezetünk anyagcseréje megváltozik. Ilyenkor természetesen álljunk le és már ne gyömöszöljük magunkban a harmadik szelet pirítóst.

Tehát, egyáltalán nem törvényszerű a leszokást követően meghíznunk. Akinél ez mégis bekövetkezne, az minden bizonnyal a cigarettát próbálja meg gyakori evéssel, nassolással pótolni. Az étkezés növelése pótcselekvés. Azt az illúziót kelti bennünk, hogy szintén valami fontos dolgot csinálunk. Aki mindenképp szükségét érzi, hogy valamit a szájába kell tennie, az semmiképpen ne édesség, hanem cukormentes rágógumi, vagy valami egészséges és nem hizlaló – például gyümölcs – legyen. A megfelelő étrend és a rendszeres mozgás segítségével az ideális alakunk cigaretta nélkül formában tartható!

 

A gyengébb cigaretta kevésbé ártalmas

„Veszélytelen cigaretta nincs. Ha a kátrány és nikotin mennyiségének csökkentése némi hasznot is jelent, ez jelentéktelen a dohányzás elhagyásának előnyéhez képest.”

(Sir George Godber)

Tévedés azt hinni, hogy a „light”-nak nevezett és ennek megfelelő színárnyalatú dobozba csomagolt cigaretták kevésbé károsak az egészségre. Ez is csak egy dohányipari trükk, amivel arra ösztönzik az embereket, hogy vásárolják nyugodtan a „gyengébb” változatot, mert attól senkinek semmi baja nem lesz.

A dohányzó emberek különböző módon dohányoznak. A cigarettának ajkakkal való összenyomásának erőssége, a szippantás mértéke, annak időtartama, illetve a két slukk közötti szünet hossza, minden dohányosnál eltérő.

A cigarettás dobozokon feltüntetett nikotin, kátrány és szénmonoxid tartalom csak egy géppel végzett mérési eljárás eredménye, amiből nem állapítható meg, hogy egy adott dohányos egy adott márka egyetlen szál cigarettájából mennyi kátrányt, nikotint és szénmonoxidot juttat a saját tüdejébe. Minél erősebb a felületi égés, annál több nikotin jut a szervezetbe. Ezért minél gyorsabban szívja valaki a cigarettát, vagy minél rövidebb a csikk, annál több nikotin kerül belélegzésre. Így hát megállapíthatjuk, hogy a csomagoláson szereplő nikotin, kátrány, és szénmonoxid mennyiség ugyanannyira félrevezető, mint az azóta már megszűnt „light” felirat volt.

Az igazság az, hogy a „light”-nak nevezett cigaretták kátrány, és a nikotin tartalma nem különbözik jelentősen a normál cigaretták kátrány, és a nikotin tartalmától. A „light”-osított dohánytermékek ugyanolyan erős függést okozhatnak, mint „erősebb” társaik. Függetlenül attól, hogy mennyi nikotint tartalmaz az adott cigaretta, a dohányzás attól még veszélyes dolog marad.

Jó tudnunk azt is, hogy a dohány több mint negyven rákkeltő anyagot tartalmaz. A rákbetegség kétszer gyakoribb halál ok a dohányzó embereknél, mint a nemdohányzók körében. A „light” cigarettát szívó ember ugyanolyan kockázatot vállal, mint a bármely más dohányt rendszeresen füstölők. Sőt! A könnyű cigaretta talán még károsabb is a többinél, mivel a füstjét mélyebbre szívják, és gyakrabban gyújtanak rá.

Megállapíthatjuk, hogy a fogyasztók megtévesztését szolgálják az úgynevezett „light” termékek, hiszen hatásában nincs jelentős különbség egy szimpla cigaretta és egy dupla-füstszűrős között.

A tüdőgyógyászok véleménye szerint egyébként a dohányzásban „megengedett” mennyiség nincs. Nincsen úgynevezett küszöbérték, mint mondjuk a kulturált borfogyasztásnál. Vagyis minden szál, bármennyire is „light” egy cigaretta, egyértelműen árt az egészségnek.

Aki kőkeményen támaszkodik a száraz tényekre, és tisztán átlátja a helyzetet, az maradéktalanul meg is tud felelni annak az önmagával szemben támasztott elvárásának, hogy le kell szoknia a dohányzásról.

 

A dohányfüst nem is annyira veszélyes

Egy erős dohányos ismerősöm szentül meg volt győződve arról, hogy a dohányzás az egészségére válik. Véleménye szerint ugyanis a cigaretta káros anyagai a légutakba és a tüdőbe jutva ott lerakódnak, és ezért más, az egészségre sokkal ártalmasabb környezetszennyező anyagok már nem tudnak megragadni, hanem „ahogy be, úgy ki” alapon szabadon távoznak. A dohányzás mellett kardoskodó ostoba érvelések között ennél tragikomikusabbat még életemben nem hallottam.

Az említett badarsággal szemben az igazság az, hogy légzőszervi rendszerünk egy sok cellából álló szűrőrendszerrel rendelkezik. Ezt a szűrőrendszert a cigarettafüstben található irritáló anyagok súlyosan károsíthatják, megkönnyítve ezzel egyéb káros anyagok tüdőbe kerülését. Tehát, nem csak a cigarettával károsítja tüdejét a dohányos ember, hanem még inkább kiteszi magát a levegőben található egyéb szennyező anyagok hatásainak is, hiszen ezek szervezetbe jutását a dohányzás következtében megkárosodott szűrőrendszer már nem képes hatékonyan megakadályozni.

Két liter füst keletkezik egyetlen cigaretta elszívásakor. Ez a dohányfüst leginkább egy boszorkány kotyvalékához hasonlít, melyet abból a céljából kutyultak össze, hogy különböző betegségeket okozzon. A dohányfüst különböző kémiai összetevőből áll. Ezeknek az anyagoknak egy jelentős hányadát daganatindítónak nevezhetjük, mert képesek kiváltani szervezetünkben az elrákosodási folyamatot. A dohányfüstben fellelhető kémiai anyagok egy másik, ugyancsak jelentős csoportját daganatgyorsítóknak nevezhetjük, mert amint nevük is utal rá, miután már kialakult a rákbetegség, gyorsítják annak fejlődését.

Téves, az az álláspont, miszerint „a dohányzás semmivel sem veszélyesebb, mint bármi más dolog manapság az életben”. Statisztikák szerint ezer fiatal dohányosból egy erőszak által veszíti életét, hat pedig közúti baleset áldozata lesz, legalább kettőszáz pedig lényegesen korábban hal meg annál, mintha nem dohányozna.

A dohányzás káros hatásairól számos információt ismerünk. De miközben a dohányzás által keltett függőségünk mámorában egy-egy újabb cigaretta után nyúlunk, a legkevésbé sem gondolunk a káros anyagok mellékhatásaira.

Törvényi szabályozás folytán a cigarettadobozok tele vannak különböző figyelmeztetésekkel. Mindannyian ismerjük ezeket a feliratokat. Egyiken másikon talán jót is derültünk már. A legtöbb esetben a figyelmeztetések sajnos nem sokat érnek. Bár információ tartalmuk valós, és jelentős problémákat hangoztatnak, visszatartó erejük mégis csekély, mert az érintettek számára túl távolinak tűnnek a dohányzás káros következményei. Az erejük teljében lévő fiatalokat nem igen rettentik el a halállal való fenyegetések. „Az odébb van még” – mondják. Ezért is írják rá újabban a cigarettás dobozokra, hogy „Öregíti a bőrt”, vagy hogy „Impotenciát okoz”.

A dohányzás nem csupán e szenvedélytől függő emberek életét keseríti meg. A dohányos környezetében élők egészségét is veszélyezteti. Nem vonhatjuk ki magunkat a felelősség alól azzal kapcsolatban, hogy dohányzásunk milyen hatással van családunkra és a közvetlen környezetünkben élőkre.

A passzív dohányzás során a tüdőbe jutó füst is rengeteg mérgező, egészségkárosító anyagot tartalmaz. Azok a gyermekek, akiknek a szülei velük egy légtérben tartózkodva dohányoznak, sokkal jobban ki vannak téve a légúti megbetegedéseknek, mint a füstmentes környezetben élő kortársaink.

A zárt helységben való dohányzás a dohányfüst irritációs hatása miatt könnyen szemészeti panaszokhoz is vezethet. Emellett orrfolyást, fejfájást, rekedtséget, orrdugulást, nehéz légzést és szédülést okozhat. Annál, aki nem dohányzik, de zárt térben rendszeresen belélegzi mások dohányfüstjét, nagyobb eséllyel alakul ki szív- és érrendszeri betegség, illetve rák, mint a szabadban megtalálható környezetszennyező anyagoktól.

 

Sokféle módszerrel le lehet szokni

Rengeteg úgynevezett dohányzásról leszoktató segédeszközről és módszerről hallhattunk már életünk során.

A legismertebbek, és a legszélesebb körben elterjedt segédeszközök a nikotin tartalmú tapaszok és rágógumik. Alkalmazásuk során pontosan kiszámított mennyiségű nikotin jut a szervezetbe, ezzel csökkentve a nikotinéhséget. Így a leszokni vágyónak nem kell hirtelen szembenézni azokkal a tünetekkel, melyeket a dohányzás abbahagyása okoz. A terápia időtartama alatt a rágyújtás nagyon kellemetlen hatást vált ki, mivel könnyen nikotinmérgezés alakulhat ki.

Ma az egyik „legdivatosabb” megoldásnak a biorezonanciás elektromos sugárzással történő eljárást tartják. A kezelés legalábbis a reklámok szerint egyénre szabottan, fájdalommentesen és minden mellékhatás nélkül szüntetni meg azokat a dohányzás okozta, a szervezetben meglévő információkat, amelyek a nikotin, és általában a cigaretta utáni vágy kialakulásáért és fenntartásáért felelősek. Ez az eljárás a rágyújtás iránti késztetést néhány órán belül hivatott megszüntetni.

Kevésbé közismert beavatkozás az akupunktúrával történő kezelés, melynek során a szervezet kiegyensúlyozottságát próbálják elérni.

A különböző „megoldások” sikerességéhez elengedhetetlenül szükséges feltételként – valamennyi esetben – a páciens eltökéltségét és kitartását határozzák meg.

Joggal teheti fel a kérdést az olvasó: Hogy lehet az, hogy ilyen sokféle módon le lehet szokni a dohányzásról? A hivatalos magyarázat szerint a dohányosok nem egyformán reagálnak a különféle módszerekre. Ezért egyeseknél az egyik módszer, míg másoknál a másik módszer lehet hatásos. Temperamentumtól, alkattól függően az egyik embert így, a másikat úgy lehet leszoktatni a dohányzásról.

Az igazsághoz valószínűleg közelebb áll az az álláspont, miszerint egyesek jó üzleti lehetőséget látnak a dohányzó tömegekben. Ugyanis a dohányos általában hajlandó sok pénzt fizetni annak reményében, hogy egy külső „csodaszer”, vagy „hókuszpókusz” ellensúlyozva önmaga tartatlanságát és gyengeségét, segíthet megszabadítani őt a káros szenvedélytől. Nem, nem és nem. A dolgok sajnos nem így működnek.

Ezúton hívnám fel a magukat szakértőnek beállító „tanácsadók” és „kuruzslók” figyelmét arra az egyszerű tényre, hogy a dohányosok azonnal kiszagolják, ha valaki annak ellenére beszél nekik a leszokásról, hogy ő maga valaha is dohányzott volna életében.

Enyhítik egyáltalán a nikotinpótló készítmények a nikotin elvonási tüneteket? Talán igen. De mi enyhíti a készítmény elvonási tüneteit? A nikotinpótlós módszerek gyengéje, hogy a nikotin felszívódva a segédeszközből megkönnyebbülést eredményez és a dohányos újból jobban érzi magát. A terápia végén pedig úgy gondolja az ember, hogy minden rendben lesz. A sikeres leszokás esélye azonban minimális, mert az elvonási tünetek visszatérnek, és a cigaretta utáni vágy felerősödik. A kínzó procedúra addig tart, míg az ember egyszer csak egy adott ponton megadja magát, és újból rágyújt. Visszaesik, s korlátozás nélkül dohányzik tovább.

A lassan, fokozatosan történő leszokás egy elnyújtott önkínzási módszer. A dohányos azt reméli, hogy ha napról-napra egyre kevesebb és kevesebb a szervezetbe juttatott nikotin mennyisége, az erőfeszítése jutalma végül a siker lesz. Közben állandó szenvedésben él. Túl kézenfekvő újbóli rágyújtással enyhíteni a tüneteket. Az apránként való leszokás a legtöbbször bukásra ítélt kísérlet.

A leginkább sikerrel kecsegtető megoldás, ha nem fokozatosan próbálunk meg lemondani a dohányzásról, hanem hirtelen hagyjuk abba azt. Teljes mértékben, száz százalékosan szakítanunk kell a függőséget okozó anyaggal, s egyszer és mindörökre el kell búcsúznunk a nikotintól. Nincs szükségünk semmiféle külső segítségre ahhoz, hogy sikeresen leszokjunk a dohányzásról.

Ha külső körülményekben, külső segítségben, külső eseményekben bízunk, tévhiteket kergetünk. Önmagunkat csapjuk be. Külső dolgokkal, eszközökkel megváltoztatni belső megrögzöttségünket, belső ragaszkodásunkat, reménytelen vállalkozás. Ezzel csak csöbörből vödörbe kerülhetünk. Nincs semmiféle hókuszpókusz, amit csak megvásárolunk, és ripsz-ropsz leszokunk a dohányzásról. Ilyen nem létezik. Soha nem volt, és soha nem is lesz.

Külső körülményektől várni a dohányzásról való leszokást, és az azzal járó örömöt, csupán illúzió. Addig nem tudunk leszokni a dohányzásról, míg rá nem jövünk, és tisztán nem látjuk, hogy a legnagyobb értéket mindig önmagunkban találjuk meg. A sikeres leszokáshoz szükséges erő kizárólag belőlünk fakadhat. Ha ezt a gondolatot maradéktalanul magunkévá tesszük, akkor mire a könyv végére érünk, már boldog nemdohányzóként tekinthetünk önmagunkra.

 

Ráérek még leszokni, től késő már leszokni

A világ készséggel kínál ezernyi kifogást, hogy miért ne most hagyjuk abba a dohányzást. Minél fiatalabb korban kezdi valaki a dohányzást, annál nehezebb később abbahagynia. A fiatalkori dohányzás különösen veszélyes az egészségre nézve. A még fejlődésben levő szervezet esetében szervi elváltozásokhoz vezethet, lelki tényezőket rossz irányba módosíthat, illetve a mentális képességek területén is problémákat okozhat. A fiatalok körében elterjedt az a szemlélet, az a nézet, miszerint a dohányzás csak akkor ártalmas, ha huzamosabb ideig, húsz, harminc évig, vagy még tovább folytatja az ember. Ezért a fiatal éveikben járók úgy gondolhatják, ki kell élvezniük a dohányzás minden percét. A baklövést ott követik el, hogy az idő múlásával készségesen hozzájárulnak ahhoz, hogy a dohányzás egyre inkább átvegye az irányítást és maga alá gyűrje őket.

„A dohányzással az a probléma, hogy nagy az időbeli késés a fiatal felnőttek dohányzásának növekedése és a halálozások megszaporodása között.”
(Richard Peto)

A fiatal korban történő leszokásnak kimutatható előnyei vannak. Tapasztalatok szerint, ha valaki harminc éves kora előtt teszi le a cigarettát, a dohányzás „rövid távon jelentkező” káros hatásai szinte azonnal megszűnnek. Sőt a fiatalabb exdohányosoknak a hosszú távú egészségi kilátásai semmivel sem lesznek rosszabbak azokénál, akik sohasem dohányoztak. A probléma csupán az, hogy az ifjú nemzedék – tisztelet a kivételnek – nem hajlandó felelősséggel átgondolni ezeket a dolgokat.

Aztán egy-két év elteltével ezek a fiatalok belépnek életüknek abba korszakába, amikor az a meggyőződésük, miszerint a „Ráérek még leszokni”, megváltozik. Új meggyőződésük a „Túl késő már leszokni” lesz.

Soha sem túl késő leszokni a dohányzásról. Persze minél előbb, annál jobb. Kortól függetlenül mindenkinek csak előnyére és hasznára válik, ha végérvényesen lemond a cigarettáról. Szinte minden dohányos pontosan tisztában van azzal, milyen kárt okoz szenvedélye a szervezetének. Azt azonban nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy a bármely életkorban, hangsúlyozom, bármely életkorban „elkövetett” leszokás csökkenti a dohányzással összefüggő megbetegedések és az életminőség romlásának a kockázatát.

A harmincas éveikben járók és tizenöt, húsz éve dohányzók, egy percig se gondolják azt, hogy már olyan függők, hogy így kell leélniük egész életüket. Nem. Legszebb éveikben járnak. Előttük a csupa nagybetűs élet. Mire várnak még? Most kell belevágni!

A negyvenes éveikben járó dohányosokat csak szeretném halkan arra a tényre emlékeztetni, hogy én negyvenegy éves koromban hagytam abba.

Az ötvenes éveikben járók már higgadtabbak, tapasztaltabbak, mindazonáltal bölcsebbek is, mint a fiatalabb korosztályok tagjai. Ők már pontosan tudják, milyen az élet. Kérem őket, törjenek ki a megszokott kerékvágásból.

A hatvanas éveiket taposó dohányosok sem öregek a változáshoz. Egy kedves ismerős bácsika, akit különös eltökéltsége és akaratereje miatt mindig is csodáltam, hetvenöt éves korában szokott le a dohányzásról és azt követően még közel húsz évig élt egészségben és boldogságban. Kilencvennégy évesen érte a halál.

A legnagyobb kockázatcsökkentés egyértelműen akkor érhető el, ha valaki fiatal korában hagyja abba a dohányzást, ám a későbbi leszokás is értékes éveket adhat az élethez. Egy folyóiratban publikált tanulmány szerint egyes kutatók azt állapították meg, hogy az ötvenes éveiket taposók körében az erős dohányos férfiak, körülbelül kétévnyi egészséges életet veszítenek, és mintegy két évvel kevesebb ideig élnek, mint a nemdohányzók. Az erős dohányos nők másfél egészséges évet veszítenek. Vagyis másfél évvel korábban halnak meg nemdohányzó társaiknál.

A kutatók szerint, annak a dohányosnak, aki harmincöt, negyvenöt éves kora között hagyja abba a dohányzást, ugyanolyan hosszú életre van esélye, mint annak, aki soha nem gyújtott rá.

Egy dolgot leszögezhetünk: Minden életkorban érdemes elhagyni a dohányzást. Ez előnyös mind a férfiak, mind pedig a nők számára.

Bármilyen korosztályhoz is tartozik kedves olvasó, nézzen szembe saját „démonaival”: Ha fiatal, ne tegye tönkre az életét, ha pedig már korosabb, gondoljon arra, hogy mi lenne a családjával Ön nélkül?

Feszítsük fel a gyengeség, a tehetetlenség és frusztráltság börtönének rácsait, hogy minél előbb átélhessük a dohányzás fölött aratott győzelem mámorát.

„Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy megakadályozzuk a fiatalokat a dohányzás elkezdésében,

 és bátorítani kell a dohányosokat, bármely életkorúak is legyenek,

káros szenvedélyük elhagyására.”

(Richard Carmona)

 

Leszokni nehéz

Hiedelmeink nagymértékben befolyásolják megtapasztalásainkat. Milyen hiedelmekre gondolok? Például, hogy „A cigarettáról nehéz lemondani”, vagy „csak a különleges adottságokkal rendelkezőknek sikerülhet leszokni a dohányzásról”.

Mindezek csak hiedelmek. Ám a hiedelmeknek van bizonyos önbeteljesítő hatásuk. Ugyanis a dohányos még mielőtt elkezdene felhagyni a dohányzással, tudat alatt arra programozza magát, hogy nem érheti el célját. Ezért aztán meg sem próbál szabadulni szenvedélyétől. Vagy ha mégis, hát sikert nem nagyon arat.

Ha egy dohányos azzal az óhajával, hogy jó lenne leszokni a dohányzásról, abbeli félelmét állítja szembe, hogy az nem fog neki sikerülni, akkor még évek múlva is dohányozni fog. Ugyanis a félelem nagyobb beteljesítő hatással bír, mint az óhajtás. Pedig minden dohányos ember rendelkezik a leszokás tudományának egyszerű titkával.

Valószínűleg egy ideje már Önben is felmerült a szándék, hogy abbahagyja a dohányzást. Különben nem olvasná ezt a könyvet. Feltételezem, hogy esetleg néhány kósza, szárnyaszegett kísérletre már futotta is az erejéből. Ha így történt, vagyis megpróbálta, de nem sikerült, akkor Ön már talán bizonyított tényként is kezeli, hogy leszokni nehéz mutatvány. Pedig egyáltalán nem az. Saját tapasztalatból mondom.

Előfordulhat, hogy a környezetünkben akár többen is dohányoznak. Munkahelyünkön, baráti körünkben, sőt családunkban is körülvehetnek bennünket dohányosok. Ennek ellenére, igen nagy tévedés lenne azt hinnünk, hogy környezetünk fékezhetne, vagy korlátozhatna minket lehetőségünkben.

Hagyjunk fel azzal, hogy másokat teszünk felelőssé azért, hogy mind a mai napig dohányzunk, mert az kizárólag a magunk szabad elhatározása miatt van így. Ismerjük fel végre, hogy saját ügyünkben másokat felelőssé tenni annyit jelent, hogy nem akarjuk saját kezünkbe venni sorsunk irányítását. Eddig ez valószínűleg kényelmes megoldásnak tűnt, noha néha a bűntudat érzését keltette bennünk.

Vegyük végre tudomásul, hogy teljes mértékben egyedül mi magunk vagyunk felelősek önmagunkért, és mindenért, amit teszünk, vagy éppen nem teszünk.

A dohányzással kapcsolatos, téves megrögzöttségeinken alapuló hitrendszerünk a börtönünk, amely nem engedi megtapasztalni a szabadságot, az élet valódi ízét, a jólét és egészség tiszta érzését.

Ha azonban hajlandók vagyunk felismerni és megváltoztatni a dohányzással kapcsolatos legmélyebb hiedelmeinket és tévhiteinket, akkor képesek leszünk megoldásokat találni a „problémánkra”, és teljes egészében megváltoztathatjuk életünket.

Nem kell mindjárt elbátortalanodnunk, ha még nem érezzük azt, hogy rögtön, teljes sikerrel le tudnánk szokni a dohányzásról. Ne felejtsük el, hogy legtöbbünknek, hosszú évek alatt rögzült gondolatmintákat kell legyőznünk. Időre van szükségünk ahhoz, hogy megváltoztassuk ezeket a mélyen gyökerező tévhiteket. Sokunknak vannak olyan mögöttes gondolataink, érzéseink és magatartásmintáink, amelyek hátráltathatják leszokásunk folyamatát, sőt próbálják megakadályozni ez irányban tett erőfeszítéseinket.

Ha nagyon félünk attól, hogy esetleg nem sikerül leszoknunk a dohányzásról, azzal folyamatosan a kudarc eszméjét töltjük fel önmagunkban, annyi, vagy még több energiával, mint amennyi energiával magát a célunkat igyekszünk elérni. Ennek a konfliktusnak a megoldása valószínűleg fontos állomás önfejlődésünkben, és egyben csodálatos lehetőség arra nézve, hogy közelebbről megvizsgáljuk az élethez való bizonyos viszonyulásainkat.

Hát nem csodálatos érzés tudnunk, hogy szabadon dönthetünk, hogy továbbra is hiszünk a dohányzással kapcsolatos hiedelmekben, vagy búcsút intünk nekik és olyanná formáljuk életünket, amilyenné csak szeretnénk. Ön azzal, hogy ezt a könyvet olvassa, azt tudatosítja magában, hogy kezébe vette saját sorsának irányítását. Mert felismerte, hogy élete más irányt vehet.

Nos, akkor tartsunk ismét egy kis szünetet, és gondolkodjunk el az olvasottakon. Ha szükségesnek érezzük, olvassuk át újra az eddigieket.

 

Horváth Tamás

Budapest, 2009

Copyright © 2009 Horváth Tamás

Minden jog fenntartva/ All rights reserved

A kiadvány szerzői jogi védelem alatt áll. 

A könyv a kiadó írásos jóváhagyása nélkül sem egészben, sem részleteiben nem sokszorosítható, 

vagy közölhető, semmilyen formában és értelemben, elektronikus, vagy mechanikus módon, 

beleértve a nyilvános előadást, vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, fénymásolást, 

vagy az információrögzítés bármely formáját.

ISBN 978-963-06-7673-1